Református nőnevelő intézet, Pápa, 1916

I. A nő nevelő-intézet az 1916—17. iskolai évben

— 4 — kötelesség dr. Körös Endre igazgatót és Lux Lajos tanártársunkat még ez évben is távoltartotta tanári hivatásuktól. Óhajtva óhajtjuk visszatértüket s egyetlen vigaszunk az, hogy eddigelé épen, egészségesen viselik a hadi élet minden viszontagságát. A távollevők óráit az itthonmaradottak látták el szakszerű felosztással és lelkiismeretes buzgalommal. Mint új tanerő működött az intézetnél Horváth Irén oki. polg. isk. kézimunka-tanítónő, ki a festészeti tanulmányai kiegészítése céljából szabdságot nyert. Zadák Etelka polg. isk. tanítónőt helyettesítette Lauer Gizella rajz- és kézimunkára képesített tanítónővel való óracsere utján. Volt kedves tanítványunk került így vissza az intézetbe, ki örömmel és buzgalommal dolgozott közöttünk, velünk együtt. Őszinte sajnálatunkra megvált az intézettől Baldauf Gusztáv ág. h. ev. hitoktató úr, Pécsre választatván meg lelkészül. Szivből óhajtjuk, hogy áldás és szeretet kisérje új működése terén. Utóda Mesterházy László lelkész úr lett, kit e helyről is igaz melegséggel szívesen üdvözlünk. Az intézet a lefolyt iskolai évben is átengedett négy termet délelőtt és egy termet délután a hadi kórházul igénybe vett állami polgári leányiskolának. Az intézet a háboru-kivánta áldozatkészségből égyébként is kivette részét. Jegyeztek a növendékek 150 K-ás hadikölcsönkötvényt ösztöndíj-alapítványul, 90 kg. pamutból kötöttek a katonák számára harisnyát, feldíszítették adakozás utján a ref. főiskolában elhelyezett sebesült katonák karácsonyfáját, ezenkívül az országos bizottsághoz elküldöttünk 134 34 K-át, Zsófia gyermekszanatóriumra 138" 16 K-át, Veszprém megyei tanítók hadiárvái javára 59 64 K-át, Vöröskereszt-Egylet részére 26 33 K-át. Március 3—4-én pedig a nagyközönség szíves és áldozatkész érdeklődése mellett színielőadást rendeztünk Göbel Ilona tanárnő fáradalmat nem ismerő buzgó vezetésével, melynek anyagi sikere gyanánt 1300 K-ás alapítvány létesült hadiárva segélyezésére. Mindez csekélység csupán, de nem is az anyagi áldozat nagysága a fő — mert hiszen a gyermek kezével úgyis a szülő adja az áldozatot —, hanem a fő a szeretet, mellyel az adományt nyújtja a gyermek s az a lelki haszon, mely a részvét érzelmével a segítő jóságra neveli, szoktatja már a-mindennel ellátottság, a gondtalanság korában is fogékony szivét. Hálás köszönettel kell fordulnunk a „Református Leányegyesülethez", mely az intézethez való szeretettel teljes ragaszko-