Református nőnevelő intézet, Pápa, 1915

I. Ünnepi beszéd

— 5 — kalandos epizód után még súlyosabban nehezedett hazánk földére, hogy próbára tegye hegyfalaink ellenállóképességét, fiaink önfeláldozó hazaszeretetét és mindnyájunk áldozatkészségét. — Midőn arra messze keleten Krasznik, Lublin sirdombjai, Przemysl ércfalai szakadatlanul küldték hozzánk az északi szél hirvivő szárnyán a magyar oroszlán rettenetes bátorságának csodás hirét s a doni kozák félő tisztelettel hajtotta meg az elismerés pálmáját Límanova vörös ördögei előtt, akkor a Galíciában, Orosz-Lengyelországban tomboló muszka csapat hullámgyürüje ismét átgördült hazánk szent emlékű bérceinek birodalmába. Sőt, mintegy végeláthatatlan folyam Sáros, Zemplén, Ung, Bereg és Máramaros kőláncolatainak hágóin, rejtett kapaszkodóin s így Lupkowtól a román határig egyszerre orosz tüzek lobogtak a határhegység taraján. Érkezésüknek szomorú hirét már nem a reménytelen félelem aggodalmas kétségbeesésével fogadtuk, hanem a nyugodt megfontolás és a magunkért helyt állani tudás érzetével. Tudtuk, hogy a harc szinterének nyugati Galíciába való áthelyezése után a veszedelem kikerülhetetlen s így tisztán a magunk hadmivelő céljainak érdekében adtuk át a Kárpátok szorosait. De drága áldozatot követelt tőlük a magyar honvéd rettegett ereje és sok-sok ezer orosz anya bús sóhajtása szállhat a völgyek tömegsirjai felé. A Kárpátok nem hagynak cserben bennünket! Ez a gondolat kezdettől fogva fontos tényezője volt hadvezéreink számításának. E bércek természetnyujtotta előnyeit minden ponton óvatos biztossággal tudták felhasználni. A taktikai megfontolás s a jövő sikereinek biztosítása azt .az áldozatot követelte, hogy a védősereg a Kárpátok gerincének átengedése után befelé nyíló vögyekből mérje a halálos csapást a milliós hadsereg fejére. A Kárpátokban vívott harcaink kitörölhetetlen nyomokat hagynak hátra nemzetünk történetében nemcsak azért, mert ezen küzdelmekben hazai földet emésztett a világháború lángja, hanem azért is, mert a magyar katona hősiessége itt aratta legragyógobb csatáit. Szinte a mesék birodalmába sorolhatjuk azon csodatetteket, amiket a hatalmas szörnyeteg ellen vivott a mi sokkalta kisebb számban levő védőseregünk. De van-e jelentősége a számok arányainak, amidőn a népfölkelőnek hazája földjét, házi tűzhelyét, családjának nyugalmát s mindazt, ami előtte féltett és szent, kell megvédelmezni ? Ennek a