Református nőnevelő intézet, Pápa, 1912

IX. Gyakorló elemi iskola

— 133 A gyakorló elemin kivül a IV. éves tanítónőjelöltek a ref., ág. hitv. ev. és izr. iskolában is gyakorolták magukat, amelyekben ugyanis felkérésre több ízben helyettesítették a betegségük miatt akadályozott tanerőket. Önálló működésűk körébe tartozott az is, hogy ez idén a református elemi III.—IV. leányosztályaiban ők rendezték a március 15-iki ünnepélyt, amelyen Krancsák Juliska III. éves, Káldos Juliska és Wittmann Rózsi IV. é. kép. n. szavalatokkal működtek közre, Szalay Irén IV. é. kép. n. pedig a hallgatóság értelmi színvonalához igen ügyesen alkalmazkodó következő ünnepi beszédet mondotta: Kedves Gyermekek! Bizonyosan mindnyájan láttatok már nyáron nagy zivatart. Zivatart, mikor recsegve, ropogva csap le a villám, nem nézi hova, dörög az ég, zuhog az eső. Az ég morgása együtt a villám csattogásával oly szokatlan, félelmet keltő, hogy nemcsak ti kicsinyek, hanem még a nagyok is imádkozva húzódnak vissza a házba. Ott künn pedig szabadon rombol, feltartóztatlan a vihar. Ilyenkor még az esőnek sem örül senki; pedig úgy-e hányszor kérjük az esőt, mint áldást a földre. Ha azután lecsendesült az idő, kisüt a nap, látjuk az égen a szép aranyhidat, a szivárványt. Ugy-e, ha ezt látjuk, akkor már örülünk, mert vége a zivatarnak. Olyan szép így vihar után a természet 1 Az esőcseppek még ott ragyognak a virágok helyhén, mint egy-egy ragyogó gyémánt. Talán fákat döntött le a szél, a villám házat gyújtott föl, mégis olyan eleven, csupa élet az egész természet. Illatosabbak a virágok, zöldebb a fű, szebben énekelnek a madarak; emlékeztek, ti is sokkal vidámabban játszottatok, kergetőztetek most, szinte hálával gondoltatok vissza a pár órával előbb még rettegett viharra. Most talán azon gondolkodtok, miért beszél nekünk a tanító néni a zivatarról ? ! Figyeljetek csak, mindjárt elmondom! 65 évvel ezelőtt Franciaországban is vihar dühöngött. Nem olyan, mely fákat dönt ki, nem az égből jött a zivatar. Maga a francia nép indította azt meg. Ez a nagy vihar az, amit francia forradalom néven ismerünk; mely után mikor lecsendesült, az országok és népek jóléte, boldogsága kezdődött. Ennek a nagy forradalomnak, mely előbb csak Franciaország, később pedig a többi országban is szabadságot szerzett a népeknek — nem állta útját semmi akadály. Ejutott hire a többi országokba is. Hiába van szép hazánk is körülvéve magas hegyekkel» meghallották a magyarok is a forradalom hirét. Meghallották és lelkesedéssel álltak össze a nemzeti zászló alá, mely őket a szabadság harcába vezette, melyre e vezér-eszmék voltak felirva: Szabadság ! Egyenlőség! Testvériség • Ki szeretné azt közületek gyerekek, ha sem otthon, sem itt az iskolában, meg máshol sem, nem mondhatnátok ki azt, amit akartok; nem kérhetnétek azt' amire szükségetek van ? Ha valamit kérnétek, az volna rá a válasz: hallgass ! Ha valamit mondani szeretnétek, ha szomorúság ért benneteket, úgy szeretnétek azt elpanaszolni valakinek, de a válasz: nem szabad, hallgass! Gondol-