Református nőnevelő intézet, Pápa, 1912

Kettős örömünnepünk

— 10 — tanügy és kerületünk igényeinek megfelelőleg felépítve, berendezve, felszerelve magasztos rendeltetésének az Országos Közoktatásügyi Kormány képviselőinek jelenlétében ünnepélyesen átadjuk. Most 20 éve annak, hogy egyházkerületünk Székesfehérvárott tartott közgyűlésén a szivek általános lelkesedése mellett elemi erővel nyilatkozott meg a közóhajtás arra nézve, hogy egyházkerületünkben felsőbb fokú nőnevelő-intézet állíttassák fel. Kifejezésre juttatta a szivek ezen közóhajtását az elutasíthatlan közszükség érzete, amely a sürgető korszellem követelményének megértéséből, a gyakorlati élet elutasíthatlan igényeiből és református egyházunk jövendője iránti méltó aggodalomból származott. Magyar ref. egyházunk ugyanis kezdettől fogva sok áldozatot hozott az ifjúság neveléséért s az annak ápolására hivatott intézetekért, az iskolákért, mert elvül vallotta, hogy az iskolák az egyház veteményes kertjei s ezen áldozatok által kivívta e haza legjobbjainak elismerését már abban az időben, amikor e haza fiai jelentékeny többségének Ítéletét nem az igazság és méltányosság irányították, hanem a vallásos előítélet és elfogultság tartották fogva. Azonban ennek dacára ref. egyházunk az elemi oktatáson felül a közép- és felsőbb oktatás terén a legújabb időkig csak a férfinem részére gondoskodott megfelelő iskolákról, a felsőbb leányoktatást pedig elhanyagolta és kizárólag a család gondjául tekintette. Ha ezen felfogás nem volt is helyeselhető, de nagyrészben indokolva volt a magyar társadalom és közélet berendezkedése által, amelyben az egyszerű viszonyok között való megélhetés a középbirtokos osztály nőtagjaira nézve az ősiség által úgy, ahogy biztosítva volt, sőt még a teljesen vagyontalan nők fenntartásáról is gondoskodás történt a magyar törvény azon intézkedése folytán, amely kimondotta, hogy a nőnek, ha férjhez nem megy, illik életfogytáig gyámság alatt maradni és így az árvaságra jutott vagyontalan nők valamelyik rokonuk családjában minden magasabb, vagy éppen szakképzettség nélkül is megtalálták otthonukat és azt a munkakört, amelyet magasabb szellemi képeztetés nélkül is betölthettek. Az 1848. év után azonban megváltoztak e hazában úgy a közművelődési-, mint a birtokviszonyok s ez az átalakulás fokozott igényeket állított fel a nők neveltetése és kiképeztetése tekintetében. Hogy a nő a mai időben kialakult bonyolultabb és szövevényesebb társadalmi és gazdasági viszonyok között magasztos hivatását a családban, mint a férjnek segítőtársa, a házban annak részére az édes