Református nőnevelő intézet, Pápa, 1910

A tanítói munka

szükség, mert a gyermekek nagyon különböző körből kerülnek ki, nem könnyű eltalálni azt a hangot és eljárási módot, mely minden érdeket egyformán kielégít s mig egyrészt a szülő féltő gondjának eleget tesz, másfelől várakozásának is megfelel. Könnyebbé válik a nehéz, ha a tanító hivatott munkása az ügynek; ha nem kenyérkereseti forrás csupán az iskola, hanem a léleknek is öröme. Lelkes odaadást, önfeláldozó buzgalmat, nem lankadó kitartást kiván az iskola; igazi sziszifuszi munka a tanítóé, mindig ugyanazt végzi. Ám csak látszólag; a cél egyezik ugyan, de a gyermeksereg mindig új és új. Az emberi természetek végtelen változatossága tárul fel a nevelő előtt s ez valami sajátos, nemes élvezetté varázsolja az egyformaságában szolgainak látszó munkát. Az eleven élet lüktetése érzik az iskolában s ha látja a tanító a fejledező lelkek számtalanszor megnyilatkozó örömét, amely a szemek lelkesült tekintetéből, az igyekvéstől reszkető hangból sugárzik felé, lehetetlen, hogy az alkotó művész felemelő büszkeségét ne érezze s lelkében bizonyára visszhangra találnak Plató szavai: „Nincs istenibb a nevelésnél!" Ki merné állítani, hogy csüggedés nem szállja meg, munkájába és önmagába vetett hite számtalanszor meg nem rendül ? Csalódik gyakran, sokszor nem, vagy csak alig-alig látja verejtékes, testetleiket megpróbáló munkájának gyömölcsét! A türelmetlenség, az elernyedés e pillanataiban nyugtassa meg, lelkesítse új meg új küzdelemre a tudat, hogy: „a nevelés — bár akadálya sok, munkatere korlátok közé szorított — hatalom; nem teremtő, de formáló ereje az egyén és az emberi közösség lelkületének, mindenhatóságában hinni képtelenség, hatalmában kételkedni oktalanság". — Nevelés teszi az embert emberré! Jól mondja Herder: „Amit tudunk, másoktól tudjuk, amire szükségünk van, sőt aminek szükségességét is csak úgy tanuljuk meg, mások találták ki; tulajdonképen az egész emberi nem századok óta fennálló iskola és egy újszülött gyermek, ha ebből az iskolából kivennék s valami puszta szigeten kitennék, nem lenne egyéb minden veleszületett tehetségével, a lángelme szunnyadó szikrájával sem, mint egy szegény állat, de nem, még ez sem lenne, sokszorosan nyomorultabb lenne még az állatnál is". A nevelés tehát hatalom, de csak akkor van meg termékenyítően formáló ereje, ha nem mesterség, nem meghatározott ismeretanyag puszta átszármaztatása, hanem művészet. Művészetté teszik a neve-