Református nőnevelő intézet, Pápa, 1910

A tanítói munka

kölcsi fejlettség arra a fokára eljuttassa, amelyet joggal el lehet várni a népiskola bevégzése után. A most érvényben levő tanterv életbeléptetése óta is több olyan üdvös intézkedés történt, melyek, mint pl. a kézügyességek tanulásának bevezetése s a múlt év szerencsés újítása: a képesítővizsgálat tárgyai egy részének osztályképesítő vizsgálatokra elosztása, míg egyfelől a kiképzés alaposságát lényegesen emelik, másfelől a tanítóképzés nemzeti és pedagógiai szempontjait erőteljesebben domborítják ki, úgy, hogy a jelölteket jövő hivatásuk legfontosabb céljait illetőleg ez úton is tájékoztatják. A képzők munkája azonban mindig csak alapvető, előkészítő. A tanítóság munkájának értéke attól függ, hogy a nyert alapon mit épít tovább saját lelkében s hogyan használ annak az ügynek, melynek apostolává szegődött. — A tanító (e név alatt tanítót és tanítónőt egyaránt értek, hiszen munkájuk célja a lényeget tekintve egy) nemcsak népiskolai tanító, munkája nem teljes, ha az iskola falain belül folyik csupán; népnevelő is a szó legideálisabb értelmében; egyik szellemi és erkölcsi továbbnevelője az iskola szárnyai alól épen kikerült ifjúságnak és felvilágosító, irányító munkásságot kell és lehet végeznie a társadalmi érintkezés sokféle közössége útján a felnőttek körében is. — Természetes, hogy e kétféle munka közül az iskolai az első. A tanító működésének ez az igazi tere; társadalmi tevékenységének is csak úgy és akkor van jogosultsága s a higgadt megfigyelő szemében értéke, ha egyrészt az iskolai nemes munkának természetes következménye, folytatása, másrészt pedig nem esik semmiképen ennek rovására ; nem rabol el tőle időt, munkabírást, munkakedvet, sem lelkesedést. Az legyen a tanítónak az iskola, ami a magyar parasztnak a föld, melyhez SZÍVÓS, de gyöngéd szeretettel ragaszkodik s amint ez fizikai erejének legjavát adja a földnek, adja a tanító tudásának, emberi érzéseinek legértékesebbjeit az iskolának. Ezt az elvet, ezt az eszmét kell diadalra vinnie a tanítóságnak a jövőben is még jobban, mint eddig. Törvények, tanterv, utasítás előírják a tanítás anyagát, a nevelés célját, a megvalósítás módját és feltételeit, igen, de ez mind csak váz, test; a lelket, az éltetőt, a nevelőt, a tanító adja, egyéniségével, munkájával. Vizsgáljuk tehát főbb vonásaiban ennek a munkának föltételeit. A nevelés közvetetlen tárgya a gyermek; róla sok tekintet-