Református nőnevelő intézet, Pápa, 1910

A tanítói munka

az iskolák mennyisége nem elegendő s míg egész felszerelésük nem üti meg még az átlagos középmértéket sem, míg nincs lehetőség arra, hogy a magasabb kvalifikációhoz fűzött igényekkel az egyenértéket legalább megközelíti a tanítóság anyagi helyzete is, addig a képzés ily arányú átalakításáról szó alig lehet. A tanítói kar színvonalát szállítja alá az a körülmény is, hogy többtanítós iskolákban az állandó osztálytanítós, nem pedig a váltakozó, osztállyal felmenő rendszert viszik keresztül. így a munka anyagában semmi felfrissülés nincs. Az egy- vagy kéttanítós, különösen falusi iskolák munkarendjében meg az a hiba van meg igen gyakran, hogy az V.—VI. osztályok, de különösen a VI. osztály s így a teljes népiskola nem valósul meg. Részint kényelemszeretetből, részint egyes esetekben kénytelenségből. Az V.—VI. osztályok, de főként a VI. osztály növendékei sok faluhelyen oly csekély számmal vannak, hogy a tanító nem tartja érdemesnek azzal a néhány gyermekkel a tanterv-kivánta anyagot külön, a maga egészében elvégezni, tanítja őket együtt az V. osztállyal. Elhangzik sok helyen az is, hogy ugyan mire jó a fizika, vegytan, csillagászat s egyéb, ilyen elvont, nehezen érthető dolgokkal gyötörni azt a szegény, egyszerű gyermeket, hasznát úgy sem veszi! Az ilyen felfogású tanítók nein is végzik el a tanterv-megkivánta anyagot ennek szelleme és a tárgyak természetének megfelelő módon. Mondani is felesleges, hogy az ilyen munkának csak a gyermek vallja kárát. Mert igaz ugyan, hogy mesterségre, kenyérkereseti forrásul nem használható az ismereteknek az a minimális mennyisége, mit a népiskolai tanterv felölelhet, de hiszen nem is az a célja az elemi oktatásnak. Ha csak a közvetetlen hasznot nézzük, irás, olvasás és számoláson kivül egyebet alig kellene tanítanunk a népnek, mert szemmellátható, kézzelfogható értékük a mindennapi élet ezer és ezer ügyes-bajos dolgában csak ezeknek van. De, ha értelmes, felvilágosodott, józan gondolkozású népet akarunk teremteni, akkor a természet és az emberi ész műhelyének titkaiba is bepillantást kell engednünk; hadd lássa a világ fenntartó és mozgató erőit! Exakt fontosságú tudása semmiesetre nem lesz, de még a kétkedve fogadott ismeret nyomában is ott van a sejtés, melyet nyomon követ a hit, majd a másokkal való közlésnek, a meggyőzésnek a vágya, míg egyszerre csak az elvek, ismeretek a bizonyosságok erejével a köztudatba mennek át s közkinccsé válva kétségen felül emelik a