Református nőnevelő intézet, Pápa, 1910

A tanítói munka

nép műveltségi színvonalát, tehát az átlag, a tömeg gondolkozását fejlesztő értékük el nem vitatható. Azt sem lehet mondani, hogy az elvontabb természetű dolgok ne érdekelnék a gyermekeket. A miért és a miként kérdései egyidősek az emberiséggel; csak szuggerálni kell tudni a kivánt irányban ezeket s létrejöttüket természetesnek fogja találni a gyermek. Viszont a túlságtól is óvakodjék a tanító, sohase feledje, hogy a gyermeki elme befogadó képessége, felfogó és megtartó ereje nem határtalan, meg azt se, hogy az ismeret jórészt csak eszköz arra, hogy józan belátású, intelligens, értelmes embereket neveljünk, olyanokat, kikben a tudás segítségével a nevelés erkölcsi célja valósul meg. — Míg egyrészt az e célt megvalósító eljárások szervesen kapcsolódnak az értelmi nevelésbe, másrészt általuk a tanító egyéni hatásának a legtágabb tere nyilik. A gyermeksereg észjárására, s így erkölcsi életére a tanítóval való állandó érintkezés igen nagy hatással van. Öntudatosan — de a tervszerűség látszata nélkül •— ezt a hatást fokozni is kell. Nyerje meg a tanító a gyermek ragaszkodását ! E vonzalom létrejöttének alapja az a jóságos szeretet, melyet a tanító a gyermekek iránt érez ; segítő társai: a türelem, kitartás, állhatatosság, önuralom, a munka iránt tanúsított lelkesedés. — A gyermekek ragaszkodása nemcsak az iskolai munkát könnyíti meg, kihat továbbra is, akárhányszor erkölcsi válságoknál mentő horgony. Az erkölcsiség biztos őrei gyanánt a vallásos érzést, a munka szeretetét és kötelességtudást kell az iskolai életnek, különösen a jó példával kifejlesztenie. A tanítás munkája azonban csak akkor helyes, ha benne a pedagógiai célok mellett a nemzeti szempont is, mint a nevelői eljárások egyik fő motívuma, érvényesül. Az ember igazi egyéniségét a nemzethez tartozás szabja meg. A nemzet az a talaj, melytől, mint növény a termőföldtől, a kifejlődéshez szükséges javakat első sorban nyeri. Vallás, társadalmi osztály nem tesznek olyan különbségeket az emberek között, mint a nemzeti sajátságok. Ezeknek megőrzése, épségben tartása, fejlesztése, nemesítése a rendelkezésre álló kulturjavak összeségének minél céltudatosabb felhasználásával a népiskolának is elsőrangú kötelessége. — Bármely nép nevelői munkásságát tekintsük is, mind nemzeti mivoltának kifejezésére, erősítésére törekszik iskoláival is. A német pl. németté akarja tenni a területén élő lengyelt és franciát. Szinte erővel rájuk kényszeríti — nemzeti mivoltuknak,