Református nőnevelő intézet, Pápa, 1901

I. Felavató- és ünnepi beszédek

- 27 mányozza: az rideg életű fösvénynek éppen nem, de tiszta szivü, nemes lelkületű takarékos embernek nevezhető. Többen vétkül rótták László Józsefnek azt is, hogy családot nem alkotott. Hát mélyen tisztelt közönség! ez a körülmény is tiszta szivét, nemes lelkületét és jellemszilárdságát tanusitja. László József egy időben komolyan gondolt a házasságra is. De mivel a nő, kit szeretett és házastársul venni óhajtott, nem ő benne találta fel lelkének felét; bár a szülők s rokonok nagyon óhajtották s akarták is e házasságot; de ugy ő, miként a családapa is, mint az, egy iratai között talált bizalmas levélből olvasható, „kényszerítéshez nyúlni annál kevésbbé tartották tanácsosnak, minél inkább fájt volna nekik idővel akár egyik, akár másik félnek viszonylagos hajlam hiányában elégületlensége", felhagyott e szándékkal és sohasem gondolt többé a házasságra. De azért élete nem maradott rideg és örömtelen, mint talán sok családtalan emberé lenni szokott, mert a szenvedőket, szűkölködőket, az emberiséget nevelő és fejlesztő közintézeteket tekintette s fogadta családjának és sohasem bántotta az a gondolat: kire hagyja vagyonát?! Sőt örömteljessé és boldoggá tette azon tudat, hogy ezen immár megnyitott nőnevelőintézet s az ebben tanuló növendékekben elég nagy számú családot, s méltó és hálás örökösöket talált, hosszú éveken keresztül nagy gond- és szorgalommal, nemes czélokra gyűjtött szerzeményének. László József jellemszilárd s hivatását teljesítő ember volt. A nemtelen önérdek sohasem volt tettei irányitója, hanem a közjó előmozdítása vezérelte minden lépteit. Nem érzett tartós haragot, boszuállást, csak szives bocsánatot; azt tartotta : akkor ragyog Isten képe az emberen legfényesebben", ha megbáutóinak megbocsát. Éppen azért: „áldotta azokat, kik átkozták, jóltett azokkal, akik gyűlölték, imádkozott azokért, akik háborgatták és kergették". Elete olyan fáklya volt, mely a közügyek szolgálatában lobogott el. Tettei oly áldóan ható és gyakori jótettek valának, melyeknek forrása a valódi emberszeretet volt s melyekről el lehet mondani: „Nulla dieses sine linea". 2. László József kimagaslott mint honpolgár, a haza iránti igaz szeretetben. „Haza!" Mily magasztos és sokat jelentő fogalom ez! Melyik magyar embernek szive nem dobbanna meg sebesebben, midőn e nevet emiitik?! Hiszen Kölcsey szavai szerint: „Oltár az, apáink