Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1913
6 tanítást amúgy se tudtak a tanítók felmutatni, tehát megelégedtek az alkalmi énektanítással, amidőn néhány heti fáradozás után külső sikert és sok dicséretet értek el és ezzel az énektanítást a legközelebbi alkalomig iélretették. A zsidó iskolák tanítói hagyományos buzgósággal tanítottak iskoláikban és némi büszkeséggel tekinthettek az elért, sokszor hivatalosan is, még többször nem hivatalosan megdicsért tanítási eredményre, de a művészeti tárgyak tanítását, különösen az éneket, majdnem mindenütt elhanyagolták és legfeljebb parádézásból verkliztek be az évzáró vizsgálatokra vagy más ünnepélyre egykét dalt. Jellemző példa erre Szabó Adolf jászberényi jeles zsidó tanító figyelemreméltó kidolgozott tanterve, (1. Izr. Tanügyi Értesítő 1909. évi több számát), mely az elemi iskola valamennyi tárgyát nagy hozzáértéssel, tudással és avatottsággal feldolgozza, de a művészeti tárgyak előtt behódol és kijelenti: »nem vagyok szakember. Ez oknál fogva a tárgyakat nem is dolgoztam fel itten. Helyi használatra kidolgozott tervemben ezek persze megvannak, de csakis a helyi viszonyokra való tekintettel; a nagy nyilvánosságnak ez nem szolgálhat Útmutatóul«. Nagyjában ugyanez mondható a többi hitfelekezeti iskolákról is, mert csak nincs senki, aki az emlékezet után betanított többkevesebb egyházi éneket és világi dalt tervszerű, valódi énektanításnak nevezné. Mindezzel világért sem akartam a kartársakat megszólni, csak azt óhajtottam bizonyítani, hogy a mai énekoktatási rendszer nem megfelelő sem az elemi, sem a különböző nevű magasabbfoku iskolában, legyen az állami, községi, vagy hitfelekezeti és ha a külföldi fejlettebb és intenzivebb énekoktatás körül is sok a panasz és tennivaló, annyival inkább kellene sürgősen cselekedni nálunk, ha az énektanítást nemcsak papíron, szemfényvesztésül akarjuk feltüntetni, hanem végre eredménnyel tanítani is akarjuk. Talán nem mondok nagyot, ha állítom, hogy minden nevesebb bel- és külföldi paedag9gus egyetért velem abban, hogy az énekoktatás alapját az elemi népiskolában kell leraknunk, ezért a cél szempontjából az 1905. évi utasítást teljes egészében, mint jól átgondolt tervet nyugodtan elfogadhatjuk. Az osztatlan falusi iskolák osztályaiban az általános tanítási eredmény megjavítására Huszár Imre a Népoktatás szerkesztője (Néptanítók [.apja 1913. évi 50. sz.) igen életrevaló eszmét pendít meg, mellyel érdemes volna alaposabban foglalkozni, esetleg cikkírónak eszméjének kivitelére
