Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1913
5 találnak, az énektanításból zárják ki, mert hiszen nyilvánvaló, hogy két-két csak kissé népes osztály tanulóit egy órában, egy teremben nemcsak tanítani, de elhelyezni is alig lehet. Talán fölösleges mondanom, hogy a »botfülüeket vagy morgókat« az énektanításból kizárni nagy igazságtalanság. A tapasztalat számtalanszor bebizonyította, hogy kezdetben éneklésre alkalmatlan tanulók rövidesen pontos és megbízható hangtalálókká váltak. A tanulók 98 °/0-a normális zenei hallással születik, énekelni csak azért nem tud egyik-másik, mert gyakorlat hiányában az éneklésnél foglalkoztatott szervek, a gége és fül »berozsdásodtak« és nem tudnak a váratlanul rájuk zúduló feladatnak megfelelni. Ez alapon ki kellene rekesztenünk a nyelvtan, számtan stb. tárgyaknál azokat, akik ezen tárgyakra semmi készséget nem hoznak magukkal. Ámde erre senki se fog gondolni, hanem buzdítással, hosszas gyakorlással iparkodni fog a tanító a gyengébbeknél is eredményt elérni, ami a tanulók nagy részénél sikerül is. A szülők ezenfelül joggal elvárhatják az iskolától, hogy gyermekeik mindazon tárgyak tanulásában részt vegyenek, amelyek az iskolában köteles tárgyként szerepelnek. A főtárgyak (1 ?) tanulása, az más, mondják erre az ellenvetők, ezekben a minimális eredményt el kell érni. Azonban legyen szabad rámutatnom arra, hogy a kedély nevelése, nemesítése legalább olyan fontos az iskolákban, mint akármilyen reáltárgy és már illenék szakítani azzal az ósdi felfogással, hogy az iskolában csak azokat a tárgyakat kell szigorúan venni, amelyek az életben látható hasznot hozhatnak. A művészeti tárgyak ismerete a szellemi élet rejtett kincsei, amelyek, ha nem is hoznak kézzelfogható eredményeket, titkon közreműködnek a harmonikus élet megteremtésében Az énektanítás nevelői hatását már az ókorban felismerték és a görögök nemzeti ünnepeinél, áldozatok bemutatásánál a görög közszellem, a görög szabadságérzet fejlesztésében nem kis szerepe volt az éneklésnek. Ismerték ezen nevelői fontosságát a közép, új és jelenkorban; a különböző századokban tanítását itt- ott hivatalosan el is rendelték (1. W. Rein Enciklopädie III. kötet. Gesangunterricht in der Volksschule). Mindamellett még ma is a hamupipőke szerepe jut az éneknek a többi eltanított tárgyak között nagyrészt azért, mert a hivatalos körök nem keltek elég nyomatékkai védelmére és a tanítóság maga sem kívánta őszintén a helyzet javulását. Az alkalmazott módszerek mellett eredményes
