Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1913
9 bén szólva — nagyzolás, ha másokkal el akarja hitetni, hogy az abszolút módszerrel maradandó eredményt tudott elérni. Eltekintve azon tanulóktól, akik hegedülni tanulnak, akik tehát állandóan az abszolút hangtávolságokat hallják és önkéntelenül gyakorolják, nem hiszem, hogy az iskolai énektanításból a tanulók 2 %'a a legegyszerűbb, ismeretlen dalt akár C-durban is le tudnák énekelni. Pedig az énektanítás célja az, »hogy a tanulók hangszer segítsége nélkül« tudjanak egyes énekeket és dalokat betanulni. Az abszolút módszerrel, tömegoktatásnál ezt elérni lehetetlen. »Az intervallok mathematikai becslése, illetőleg eltalálása az idők folyainán teljesen csődöt mondott, az elért eredmény teljesen mögötte marad a ráfordított munkának . . . Ha még azt is tekintetbe vesszük, hogy a középiskolai tanulóifjúság között teljesen elenyésző az u. n. találók száma, a régi copf minden hívének el kell hallgatnia« mondjä Reimund Heuler. (Az iskolai énektanítás a C. Eitz-féle hangszórendszer alapján. Würzburg. Fordította dr. Moór Pál). Az elemi és középiskolai énekoktatás csak a relativ módszerek valamelyikével érhet el sikereket, ez ma már annyira bizonyos, hogy szinte érthetetlen az abszolút módszer híveinek csökönyös ragaszkodása, holott nehéz munkájuk meddőségét napról-napra tapasztalhatták. Úgy látszik, nem is lesz addig eredményes énektanítás, inig a relatív módszerek valamelyikét nem fogják hivatalosan elrendelni. Az elemi és középiskolai énektanítás között nagy külömbsé- get kell tennünk. Az elemi népiskolában egy tanító tanítja valamennyi tárgyat és a tanítótól függ, hogyan osztja be a tárgyakat. Az énektanítás különleges beosztást követel. Nevetségesnek tartom, ha elemi iskolában a hét valamelyik óráját énekre szánjuk, ekkor énekelni kell a tanulóknak egy óráig, de az egész héten nem énekelünk egy hangot sem. Hangosan tiltakozik az ének az ilyen beosztás ellen és az általános eredménytelenség bizonyos fokig ezen oktalan beosztás rovására Írandó. Ha a heti egy-két órát 10 —15 perces részekre bontjuk, majdnem minden napra jut idő és kell is jutni az énekre. Mert eltekintve attól, hogy az éneklés változatosságot hoz a tárgyak közé és jutalmazást is jelent a tanulóknak az előző órában kifejtett szorgalmas munkáért, tapasztalatból szerzett meggyőződésem szerint, sokkal több eredmény várható a naponkénti rövid gyakorlatokból akár a hangtalálás biztosítása, akár a dalok és énekek betanítása tekintetében. Ezért szakítani kellene a mostani renddel)
