Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1910

rajzában, sőt még alapos csillagászati ismeretei is legyenek és értse azokat a természeti törvényeket, melyeknek a földrajzi vi­szonyok alakulására befolyásuk van. Igen nagy bizalmat előle­gezünk és épen azért igen nagy terhet veszünk a nyakunkba. Igen örültem annak is, hogy Höfler egyszer már említett mun­kájában egészen nyíltan megmondja a véleményét arról is, hogy a földrajzi előismereteket, még mielőtt a növendék csak valami geometriát tanult volna, úgy tanítjuk, mintha a tanuló már is­merné a gümbmértanát. Én a földrajzi anyagot elapróznám, jutna belőle mind a hét osztályra. Az alsó öt osztályban megtanulhat­nák a leiróföldrajzot, a VI. osztály anyaga lenne a fizikai földrajz s a VII. osztályé a mennyiségtani földrajz. Könnyen szakítha­tunk a földrajznak a felsőbb osztályokban is időt s az általános műveltségnek az is fontos követelménye, hogy a földrajzi isme­reteket minél tovább ébren tartsuk. Ami a történelem tanítását illeti, nagyon, de nagyon óvatosoknak kell lennünk az új tanterv megállapításánál, külö­nösen a kiemelendő főbb szempontok megjelölésénél. Azt hiszem a történelem minden tanárának el kellene olvasnia Nordau Mik­sának nem régen megjelent „Der Sinn der Geschichte“ c. mun­káját, melyben minden túlzása ellenére is a történelemtudomány­nak igen sok hiányosságára mutat rá, inóg pedig olyan hiányos­ságokra, amelyeken segiteni is lehet. Egy szinte kézen fekvő dolgot említek csak meg. Nordau szerint a történelemnek anyaga az embernek a létért való küzdelme. Minden küzdelemben lega­lább két küzdő fél van s a történelemtudomány mindezideig csak az egyik küzdőt vette figyelembe az embert, de teljesen elhanyagolta azoknak a hatásoknak méltánylását, melyeket a másik küzdő félnek, a természetnek magatartása gyakorolt a történelmi események kialakulására. Ha több kulturhistoriát ta­nítanánk, talán közelebb férkőznénk ahhoz a bizonyos történelmi szellemhez, a mely tanításunk közben igen gyakran elvész az adatok halmazában. Az uj kornak a történelem tanításában sok­kal több jogot adnék mint az ó kornak és középkornak, mert az minden kétségen felül áll, hogy érdeklődésünket leginkább az új kornak eseményei veszik igénybe, nemcsak azért, mert köze­lebb vannak hozzánk, hanem azért, mert a kultúra fejlettebb fo­kán egyetlen esztendő felér gyakran olyan századokkal, melyek

Next

/
Oldalképek
Tartalom