Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1905

hogy a felekezetek közötti ellentéteket eloszlassa, ha már a közélet nem alkalmas rá, aminthogy — sajnos •— nem alkalmas rá. Az iskola volna a legalkalmasabb erre. mert a tudomány világában nincsenek előítéletek, de ha vannak, akkor is csak mesterségesen tenyésznek s így is csak erőszakólások árán. Ha a gyermekek között csak a tudományszerzésben volna verseny s ha a versenyzőket nem állítanák meg sok helyütt s minduntalan azzal, hogy kifejezést adnak annak a gyűlöletnek, mely egyik-másik felekezet ellen szivükben él, eltűnnének lassankint a felekezeti külömbségek, ember emberrel állana szemben, ember szeretne embert, ha érdemes a szeretetére, ember gyűlölne embert, ha csak a gyűlöletére méltó. — Egy látszólag jelentéktelen dologgal lehet ezt igazolni. A gyermek előtt nagyon imponál társának tudása, rajongó szeretettel veszi körül azt a társát, aki dolgozik s akinek lelke emellett nemes. Különös, szinte érthetetlen mértékben biztos az elfogulatlan gyermek Ítélete az ilyesmiben. Elmegy haza, dicséri szülői előtt s az a szülő is bizonyos tiszteletet érez, igen sok esetben bizonyos őszinte vonzódást ama gyermek iránt, akit a saját gyermeke magasztal s ha a lelkében bármilyen gyűlölet ég egy bizonyos felekezet ellen, ez a gyűlölet ennek a tiszteletnek, ennek a vonzódásnak tüzében akárhányszor eltompul, sőt meg is tisztul. Még a tanárra nézve is rendkívüli hatással van a növendék szorgalma: ha látja, hogy azt, amit ő tanít, milyen mohó vágy- gyal szívja magába a növendék, bizony igen sokszor elfelejti, hogy az a növendék esetleg más felekezethez tartozik, mint ö. Hány tanár áll a felekezeti türelmetlenség hírében! A növendék remeg előtte, mig nem hallja a szavát, de mikor megszólal, úgy hallgatja, hogy elfelejti a remegést, szeméből kiolvasható a bámulat és szeretet érzése s igen elvetemült lélek az, amelyre az őszinte érzés ilyen őszinte megnyilatkozása nincsen hatással. A társadalmi harcokban csak a sziveknek szabad küzdeniük, bűnös minden olyan forradalom, melyben az egyik fél vérontásra kényszeríti a másikat, harcoljanak a szivek, mert a szivek harcában lehet győző és legj^őzött, de nem lehet teljesen boldogtalan. Míg a felekezeti gyíilölséget társadalmi utón kiirtani nem lehet, addig hiábavaló a felekezeti iskolák eltörlése, ha pedig síkéiül mérsékelni ezt a veszedelmet, akkor a felekezeti