Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1905

iskola kiirtása felesleges, mert csak ennek a törekvésnek •szolgálatában áll s az igazi tudományosság hajléka. S vájjon mikor mondhatjuk el, hogy az igazi tudományosságnak már elég a hajléka ?

Különösen a zsidó szerezhet érdekes tapasztalatokat a felekezeti iskolában. Hányszor fogadja a zsidó ifjút tanulótársainak gúnykacaja, hányszor nyom el a tanár mesterségesen egy-egy gúnyos mosolyt, ha bevonul a gettó gyermeke, de úgy, hogy azért meglássák, akik látni akarják, mennyi nevetést vált ki a gettó gyermekének hanghordozása, merevsége s mégis •— hányszor nyeri meg társainak bizalmát, hányszor tisztelik éppen azok, akik gúnyolták! Mert a gettó gyermeke felejt mindent, ha jót tehet, felejt mindent, ha csak egy jó szót hall. Még az olyan tanár ajkáról is, aki sohasem tudja legyűrni magában a felekezeti türelmetlenség ördögét, gyakran hallható ilyen kijelentés: „Kár, hogy zsidó!“ S a gettó gyermeke ilyenkor fájdalmasan mosolyog, fájdalmasan, mert annak a zsidónak nem esik jól az ilyen mondás, és mégis mosolyog, mert érzi, hogy van ebben a mondásban bizonyos melegség is. S mikor a gettó gyermekét az élet vásári zajában jobbról, balról csak lökdösik, legszebb perceit még akkor éli át, ha a felekezeti iskolában eltöltött időre gondol vissza.

Attól tartok, hogy fejtegetéseimnek ezt a részét sokan igen naivnak fogják tartani. A legutóbbi években igen sok helyütt szerezhető tapasztalatok igazolják is ezt a hitet. De még nem túlságosan régen nem tűnt fel volna mindez olyan igen-iuen naiv sziliben, Idősebb emberektől gyakran hallok ilyesmit, de még csak 7—8 évvel ezelőtt magamnak is volt alkalmam tapasztalni, hogy a Mindenhatónak ma már csak szenvedésre kiválasztott népe töltött szép napokat is a felekezeti iskolában. Azért tehát nem is tudok mást mondani, mint hogjr túlzott a felekezeti iskola ellenes áramlat.

De érzem még most is, hogy tiilzott, érzem abban az iskolában, hol ez idő szerint működöm. A pápai izr. polgári fiúiskolában, nyugodt lélekkel elmondhatjuk, egy idegen felekezetihez tartozó növendék sem érezhette, hogy tőkét kovácsolnak abból, hogy más felekezethez tartozik. Soha panasz nem merült föl, hogy valakit megakadályoznának vallása gyakorlásában. De

— 9 —