Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1904
— 18 — azt az én rövid tanítási gyakorlatom után is határozottan kótségbevonom. Talán az irás és olvasás, vagy a nyelvtan tanításánál lehet az elemi iskolában mókázni, de már a polgári iskolában, különösen a számtan tanításánál ez egyszerűen lehetetlen. Itt félre kell dobnunk minden sallangot, itt nincs helye az ilyen játéknak, itt kemény munkára van szükség. * Hadd essék még néhány szó tankönyveinkről. Ebben a tekintetben látszólag nem vagyunk szegények. Dúskálhatunk a tankönyvekben és mégis mily szegényeknek kell magunkat érezntink, ha olvassuk a Hivatalos Közlönyben megjelent bírálatokat s azok után magukat a tankönyveket. A bíráló maga is tömérdek hibát fedez fel, az olvasó még többet. Tisztelet a kivételeknek, de nagy általánosságban kimondhatjuk, hogy polgári iskolai tankönyvirodalmunk rendkívül alacsony színvonalon áll. Talán azért szaporodnak annyira a könyvek, mert a szerzők maguk is érzik, hogy a többi tankönyveknek igen sok a hiányuk. A tankönyvirodalom utólagos cenzúrának van alávetve. S ez nagy baj. Vagy ne volna egyáltalában cenzúra, vagy pedig volna elöleges, még pedig a lehető legkegyetlenebbül szigorú. Mert mi történik jelenleg? A szerző megírja művét, a kiadó kinyomatja s így kinyomatva felterjeszti a minisztériumhoz engedélyezésre. Az talán 100 közül egy esetben történik meg, hogy a bíráló, különösen a lelkiismeretes bíráló nem talál hibát. Most már a bíráló lehet irgalmas, vagy szigorú ember. Ha irgalmas, akkor ilyenformán gondolkodik: „Ez a szegény (?) kiadó nagy áldozatok árán kinyomatta a munkát, mennyi kárt okozok én neki, ha nem ajánlom engedélyezésre! Majd az a tanító, aki a kézikönyvet használja, úgy is kijavítja a hibákat!a És néhány ámbár után engedélyezésre ajánlja a munkát. Erre a kiadó megfuvatja a reklám harsonáit, hogy ilyen tankönyv még nem létezett és sokan, akik bíznak ebben, bevezetik a munkát s nem számolnak avval, hogy a tankönyv a kisdeák előtt szentirás. S ha a tankönyv javítására kerül a sor, vagy a szerző, vagy a tanító tekintélye vész el a növendék előtt és a növendéknek legtöbbször egyik esetben sincs igaza. Ha pedig
