Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1903
— 16 — már igazán jó biblia fordításhoz juthat, pedig abban a reményében — érthető okokból — nem lett volna szabad csalatkoznia. Ha objectiv módon vizsgáljuk a dolgot, nem lehet kételkednünk az illető debreceni tanár kritikájának jóhiszeműségében s éppen ez a körülmény meggyőzheti mindazokat, kik a zsidó vallás- tanitás kérdésében minden rátermettség n.élkül, a legnagyobb felületességgel nyilvánítanak véleményt, arról, hogy véleményükre a szakember ügyet sem vethet. És ezenkívül a zsidó iskolában a bibliatanitás még az egész vallásoktatást is pótolja, ha a fordítása abban a szellemben történik, amelyet említettem. Nem a hazafiatlanság volt a rugója tehát a helybeli izr. iskolaszék eljárásának, midőn évekkel ezelőtt a bibliának német nyelvre való fordításáról gondoskodott. Nem hazafiatlanság már csak azért sem, mert az, akit abban a hamisítatlan szellemben nevelnek, amelyet a biblia tömör nyelve rejt magában s melyet a zsidó tanítók már ősrégi időktől kezdve folyton folyvást, kutattak, hazafiatlan nem lehet. A hazafiatlan zsidó, az igazság birodalmában ismeretlen fogalom. Ez olyan igazság, mely a világtörténelemből szűrődött le. Egy oldalnak volnánk azonban ítéletünkben, ha nem tekin- tenők az érem másik oldalát. Ha még nem fejlődött ki a bibliának magyar nyelvre való olyan fordítása, mint aminőről megemlékeztem, szent kötelességünk a rendelkezésünkre álló minden erőt összetenni, hogy ilyen bibliafordításunk végre valahára legyen. S talán e tekintetben az iskolától is lehet remélni valamit. Nem voltunk tétlenek. Itt Pápán már évek óta érdekes és komoly szellemi harc folyik az iskolaszék és a tanitótesület között a bibliafordítás dolgában. Szinte egész irodalma van ennek a kérdésnek. Néha a helyi sajtó is beleszólott a dologba, amely beleszólások az iitóbbi időkben a módosult viszonyok szemmeltartásával történtek ugyan, de talán a kellő tapasztalatok hiányában nem voltak eléggé alaposak. Hogy egyebet ne ■’említsek, a közlemények egyikében egy, amilyen rövid, ugyanolyan felületes, következtetéssel a közleménynek írója rokonságot állapított meg a magyar és héber nyelv között még pedig olyan határozottsággal, amely nem akart tűrni semmi ellentmondást. Az összehasonlító nyelvtudomány mai álláspontján, mely már réges régen túl van a reformatio korának ilyen
