Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1903

forma felfogásán, nem lehet egy szelni mosolyt visszatartanunk az ilyen következtetések olvasása alkalmából. De legalább e közleményekben nem volt rosszindulat, mint néhány évvel előbb, midőn jelen sorok íróját sem kímélték meg a rágalmazástól, noha tudvalevő dolog volt, hogy a tanítótestület mozgalmának lelke — minden szerénytelenség nélkül mondhatom — éppen csekélységem volt. — Szükség az ilyen közleményekre egyáltalában nem volt, mert a helybeli izr. iskolaszék éppen nem zárkózik el a nézetek tisztázása elől és a tanítótestület gondoskodik arról, hogy e nézetek tisztázása állandóan napirenden legyen.

A tanítótestület érvelésének magvát a következőkben foglalhatnám össze. A bibliának német nyelvre való fordítása a jelen viszonyok között paedagogiailag csak akkor volna helyes, ha a bibliatanitás sikere a ráfordított fáradsággal kellő arányban állana. Nem lehet azonban helyes a jelen viszonyok között azért sem, mert jelenleg a növendéknek nem tökéletesítheti a német nyelvi ismeretét abból az egyszerű okból, mert ilyen ismeretei egyáltalában nincsenek s ha ebből a feladatból éppen ezért engedünk is, ha lesülyesztjük oda, hogy mást nem akarunk elérni, mint azt, hogy a gyermek nyelve idomuljon a német szó helyes kiejtéséhez, a tapasztalatok arról győznek meg bennünket, hogy hiába fáradozunk. A biblia tanításának és a német nyelv tanításának sikere egyaránt veszélyeztetve van. Azonban a bibliának magyar nyelvre való fordításával a bibliatanitás sikerét minden esetre megmenthetnők. Számos helyen meg is mentették.

Ez az én meggyőződésem is.

De evvel szemben megtudom magyarázni az iskolaszék álláspontját is. Ha helyeselni nem is tudom. S midőn ennek a nézetemnek itt kifejezést adok, abban a reményben teszem, hogy az ellenkező nézet hívei jóhiszeműségemről ép úgy meg vannak győződve, mint a hogyan én az ő jóhiszeműségükről szentül meg vagyok győződve.

Megtudom érteni, hogy a tanítás terén a sok kisérletezés káros hatással jár, jól tudom, hogy ezen a téren csak teljesen kiforrott eszmék megvalósításába szabad kezdeni, megtudom érteni azt a ragaszkodást, melyet amaz eszköz iránt tanúsítunk, amelylyel már sikereket értünk el.