Katolikus Elemi Iskolák, Pápa, 1913
5 kiválasztani. Nagyon oktalan dolog lenne a gyermek jóizü játékát, ártatlan örömét minden ok nélkül megszakítani és a gyermeket pl. 1—2 percre katonás állásba állítani, hogy aztán, mintegy parancsra, megint tovább játszék. Én úgy gondolom helyesnek, hogy pl. mikor imádságra harangoznak, akkor a szülő így szóljon: gyermekek jöjjetek imádkozni! Ebédkor: gyermekek jertek ebédezni! Vagy este: gyermekek imádkozzatok és feküdjetek le. Igen is, ilyenkor aztán ügyeljen a szülő vagy nevelő, hogy ne kelljen a parancsot kétszer-háromszor ismételni, hanem a parancs minden ellenmondás nélkül azonnal végrehajtassák. De a kisebb-nagyobb hibákat számbavéve, nincs egyetlen egy sem oly súlyos, mint a hazugság. Ezt tartom a gyermekre nézve a legsúlyosabb bűnnek. Ez szülője minden más bűnnek, melyből a bűnök egész sorozata fejlődik. Ma a szülő észreveszi, hogy gyermeke hazudott, ne tetesse magát, mintha nem tudná, vájjon igazat mondott-e vagy hazudott, mert ezt a gyermek rögtön észreveszi és ha a szülő elnézi gyermeke hazugságát vagy pláne belekényszeríti azáltal, hogy tetszését fejezi ki gyermeke hazugsága felett, akkor az ilyen szülő egyenesen merényletet követ el saját gyermeke erkölcsi jelleme ellen, sőt kockára teszi gyermeke jövőjét. Ne áltassuk magunkat azzal, majd megtanulja a szépet, a jót akkor, mikor nagyobb lesz és ne legyen ok az elnézésre, hogy a gyermek gyenge, kicsi. Tudja, érzi a gyermek, hogy hibázott, szinte lerí az arcáról a lelkiismeret szava: jaj most hibáztam. Tehát a hibát még kicsikorában sem szabad elnézni. Szoktassuk tehát a gyermeket már kicsi korában az igazmondásra, mert igaz az a közmondás: »Addig hajlítsd a vesszői, mig gyenge«. Az igazmondással igen sok erénynek mag- vát ültetjük el a gyenge gyermeki szívbe, mely erények a gyermek növekedtével — a jó nevelés hatása alatt — folyton erősödnek, mindig nagyobb és nagyobb önállóságot adnak a gyermek tetteinek és végeredményben kötelességtudó, munkaszerető s a társadalomnak hasznos tagjává teszik a gyermeket. A mai modern paedagogia a családi neveléssel csak keveset törődik. Irányelvei is olyanok, melyek hangzatos frázisaikkal rabjává teszik a szülőket s velük a családot is. Így észrevétlenül a materiálizmusért mindent feláldozó szociálizmus romboló, polipszerü karjai közé kerülnek, hol megszűnik a hit, elcsügged a remény és meghal a szeretet. Tehát mindenekelőtt nagy súlyt helyezzünk a családi nevelésre. Nagy hibát követ el az a nevelő vagy szülő, ki egyedül az iskolára támaszkodik a gyermeke nevelésében. Az iskola a családi nevelés hiányait csak részben tudja pótolni.
