Katolikus Elemi Iskolák, Pápa, 1913
6 A inai korban igen sok anya majdnem teljesen magára hagyja egész nap kis gyermekét, mert a hivataloskodás, a gyár, a napszám, szóval a kenyérkereset kényszeríti őt arra, hogy családját hosszabb időre kénytelen elhagyni s a kisebb gyermeket a nagyobb testvérre vagy a cselédre bizza. Ez azonban megbocsátható, mert a szükség kényszeríti őt erre. De az otthon töltött időben aztán a szeretet melegével áthatott szigorral kérje számon a a gyermekek cselekedeteit, a jót jutalmazza, inig a hibát okvetlen büntesse. Ha igy járunk el, akkor a gyermek lelkiszemei előtt mindig ott lebeg a szülő által felkeltett lelkiismeret intő szava: ezt tenni nem szabad. És a gyermek nevelése ilyenkor még mindig nincs elhanyagolva. A gyermek belátja, hogy szüleinek elkeli menni hazulról, mert másként nincs kenyér. Egészen más elbírálás alá esik az a szülő, ki teljesen a férj keresetére támaszkodva egész nap a családi körben maradhatna és mégis magára vagy egy buta, faragatlan cselédre hagyja gyermekét. Az apa rendesen hivatalban, üzletben van elfoglalva. Az anya pedig majd ezt, majd azt az ürügyet felhasználva, otthagyja családját, felkeresi barátnőit, hogy a maga szájaize szerint szórakozzék. Azalatt, inig az anya másutt nyugodtan szórakozik, addig a kedves gyermekét neveli egy neveletlen testvér, vagy egy minden zsírral kikent Ligeti Anna. Mikor aztán az anya hazatér és utána nemsokára a családfő, a szívélyes fogadtatás helyett gyer- meksirást, elégedetlenséget lát a családban. Persze mindenki panaszkodik és senki sem hibás, legkevésbbé az anya. Az ilyen anya számoljon a saját lelkiismeretével. Minél jobb a családi élet, annál nagyobb a kölcsönös szeretet és annál biztosabb alapon épül a gyermek erkölcsi jelleme. Hogy a gyermek erkölcsi jelleme szilárd alapon épüljön, szükségesnek tartom, hogy ne csak a gyermek, hanem a szülő is szeresse az iskolát és becsülje a tanítóját. Helyrehozhatlan hibát követ el az a szülő, ki gyermeke előtt bírálja a tanító tetteit. Leki- csinyli, esetleg a tanítót meg nem illető kifejezéssel illeti. Ez nagy hiba, még pedig azért, mert a tanítójának ezzel nem árthat, de a saját gyermekében tönkreteszi az engedelmesség, a fellebbvalói tiszteletet s ezzel a szerénység, illedelmesség és még igen sok- szép erénynek öli ki csiráját a gyermek leikéből és kockára teszi a tanító összes erkölcsi és értelmi munkájának eredményét. Igaz ugyan, hogy hiba az, ha magunkról kevesebbet tartunk, mint amire képesek vagyunk, de azért a szerénységet ne öljük ki gyermekeink szivéből, mert százszor nagyobb hiba az, ha magunkról többet
