Katolikus Elemi Iskolák, Pápa, 1901

Varga József emlékezetének.

(1838—1902)

Közli: Szcntgyörgyi Sándor.

Hosszú munka, rövid pihenés, nemes kezek vezetése mellett eltöltött ifjúság s mások nevelésének szentelt férfikor, sikerek hosszú sora, melyek fáradhatatlan buzgóságát kisérték : képezik élettörténetét nagy halottunknak.

Egyszerű szavakkal, röviden ismertetem itt csak 64 év történetét, hogyan lehetett azt hasznosan úgy eltölteni, hogy ifjú kedély, rugékony lélek sugározzon homlokán élte napjain, s hogy áldás kisérje halé porában is.

Pápán, későbbi működésének színhelyén ringatták bölcsőjét, 1838. okt. 9-én született. Szülővárosa falai közt, régi nagy tradíciók árnyékában kezdte meg iskoláit s lehelte magába azt a nagy szellemet, mely őt oly felejthetetlenné tette. Vallásos család gondját képezte az ő neveltetése s igy már ifjú korában szánta a sors a tehetséges, fölötte fogékony lelkű ifjút — nagy küldetésre.

És O érezte, hogy fel kell vérteznie magát a tudás vértjével s kincset kell gyűjtenie lankadatlan buzgalommal, hogy azután felajánlhassa mindezt egyházának, hazájának.

A gymnasium elvégzése után az u. n. minoriták rendjébe lépett. Kolozsvárott 1 éven keresztül itt tanulta megfeszített erővel, kitartó szorgalommal a hittudományokat, megvetve alapját a mély tudománynak, a széles látkörü alapos tudásnak, a nagy műveltségnek, ami jellemző tulajdonságává vált.

A rendből azonban csakhamar kilépett s a győri kath. tanítóképzőben megszerezte a tanítói oklevelet, melylyel élete többi évein keresztül szolgálta egyházát, hazáját egyaránt.

Először Tapolozára került tanítónak, buzgón munkálkodva ott az Ur szőlőjében, egyformán eredménynyel működve az iskolán belül és kívül.