Katolikus Elemi Iskolák, Pápa, 1901
70 A tehetséges, ifjú tanitó feltűnő lelki és szellemi tulajdonait hamar nagyrabecsülték elöljárói s csakhamar szülővárosának a figyelmét is magára vonta. Dfisan nem kamatoztatni azt a drága kincset, melyet oly ifjan gyűjtött, végzetes hiba lett volna. Már 1865-ben Pápára hívták meg a kath. elemi iskolához, a pápai kath. hitközség a jövő generátióját bízván gondos, ápoló kezeire. Midőn rendes tanítói kathedrát nyert a pápai fiúiskolában, már akkor messze vidéken ismerték kiváló paedagogiai szakismereteit, s a 39 éven keresztül, mely alatt működött tanítói pályáján, csakugyan sok tudással, ügyes tapintattal oldotta meg feladatát, megosztva tudása kincseit növendékeivel, szivökbe oltva a tudományok iránt az előszeretetet, a lelkesedést, sokra becsülvén mindig, hogy előadásainak nemcsak oktató, hanem nevelői hatása is legyen. Tanítványai közül sok jeles férfia lett a pápai kath. hitközségnek, kik ma is édes örömmel gondolnak az atyai jóságu „Varga tanitó“-ra, kinek lábainál ülve ismerkedtek meg az egyház s a világ tanaival. Az 1898. év Varga érdemeit a legnagyobb elismeréssel jutalmazta. A pápai kath. hitközség legkedvesebb kincsét, a kath. elemi iskolát bizta reá, jól tudva, kire bizza. Igazgatója lett annak az iskolának, melynek fejlődése, felvirágzása, jó hírneve Varga József nevéhez oly szorosan van fűzve. Vai-ga József a munka, a fáradhatlan tevékenység embere volt mindig, azért is nem elégedett meg a különben is nagy teherrel, mely vállaira nehezedett, hanem még esti óráit is kamatoztatni kívánta. Igen természetes, hogy ezt is csak a nevelés, az oktatás mezején tette. A pápai iparos tanoncz-iskola tantestületébe lépett be, hogy ott, bár mint egyszerű közvitéz, de a nála megszokott tapintattal és fényes eredménynyel szintén szolgálhassa szülővárosát s hazáját. Ez utóbbi munkakörhöz oly előszeretettel ragaszkodott, hogy azt még akkor is megtartotta, midőn testi ereje fogyni kezdett s nyugalmat, pihenést óhajtott. Az 1900/1. tanév végével nyugalomba vonult. Még élénk emlékezetében van valamennyiünknek 1901. decz. 3-ika. (L. az „Ünnepélyek“ sorában.) Iskolai ünnepet ültünk abból az alkalomból, hogy miniszteri elismerésben részesült; este pedig banketteztünk, s számos felköszöntőben kívántuk neki, kívántuk pedig őszintén, hogy a jól megérdemlett nyugalmat minél tovább élvezze.
