Katolikus Polgári Fiúiskola, Pápa, 1937
6 3. Kötelességre való nevelés. A kötelességnél a tényt az érték alá kell rendelnünk. Tény pl. hajlamunk van egy könyv elolvasására, de a kötelesség ugyanakkor mást parancsol. Ebből azonban nem következik az, hogy a kettő ellenkezésbe jusson egymással. Csak akkor érezzük a kettő divergenciáját, ha hajlamaink más cselekvést indítanak meg, mint amelyet az Igazság követel. Akkor érezzük igazán, hogy a kötelesség valóban kötelesség. A nevelésnek ezen a téren arra kell irányulnia, hogy a hajlam és a kötelesség közötti ellentétet mennél jobban kisebbítse. Eszményi állapot volna az, ha a kettő között teljes harmónia uralkodnék. Ily kötelesség a munka. Tehát a munkára való nevelés kötelességre való nevelés is egyúttal. Itt különbséget kell tenni játék és munka között. Amíg a tevékenység öncél, addig játék, ha eszköz, akkor már munka. A kötelességre való nevelésnél fel kell használni a gyermeknek öncélú tevékenységre való hajlamát, annak fokozatosan történő eszközi tevékenységre való állásfoglalására. Ideális állapot lenne az, ha a gyermek s majdan mint ember, azért végezné a köteles munkát, mert az hajlamaival megegyez. 4. Akaratindítás, akaratgyakorlatok. Az akarati jelenségek a léleknek legrejtélyesebb jelenségei, azért az akarati jelenségek analizálása nagyon nehéz. Minden nevelő tapasztalta bizonyosan a növendékei között, hogy egyes gyermekek rendkívül nagy örömmel foglalkoznak bizonyos dolgokkal (rajz, írás, kézimunka, olvasás, bizonyos fajta játék) egy ideig, s egyszercsak — úgy szokták mondani: kedvét veszítve — a munka szeretete csökken vagy egészen megszűnik. Kétségtelen, hogy akarati tevékenységének megszűnése szerepel ok gyanánt. Már pedig a fentiekben mondottakhoz szervesen hozzátartozik a következetes akarat kifejlesztése is, hiszen ez következménye amazoknak. A kötelességre való nevelésnél említettem, hogy az nem egyéb, mint az egyént a cselekedetiért való felelősség tudatára ébreszteni úgy, hogy a cselekedetei kötelességszerű tevékenységei legyenek egyéniségének. Már pedig a legtöbb tevékenység elég sok. időt vesz igénybe és így kitartó munkát kivánnak. Ehhez a kitartáshoz csakis a megedzett vasakarattal juthatunk el. Az akarati jelenségeknél mindig erő működik, s az erő szabja meg az akarat nagyságát. Az akaraterő lehet aktiv vagy passzív. Amíg a család inkább az aktivitásra való akaraterőt köteles fejleszteni, addig az iskola a gyermek életében koronként fellépő rossz hajlamok megfékezésére való fékező akaraterőt fejlessze a másikkal párhuzamosan. A nevelésnek feladata tehát a gyermek akaratát edzeni egyrészt a jóra való törekvés szempontjából, másrészt fejleszteni a fékezőerőt, mellyel a gyermek a rossz hajlamai ellen küzd. Az akaratnevelés szempontjából határozottan káros, ha a .nevelő részéről ezen tetszetős mondás hangzik el: ne tanuljon, csak tudjon! — amit akkor szoktak mondani, amikor a gyermek nem tud felelni, de azzal védekezik, hogy ő tanult. Mennyire egyoldalú elbírálása ez a személyiségnek, ha az elbírálás tisztán a megvalósított értelmi, tehát logikai értékek alapján történik. A szorgalomról való lekicsinylő nyilatkozatok csődbe juttatják a nevelest. Inkább van szüksége a családnak, nemzetnek szorgalmas polgárokra, mint értelmileg fejlett, tehát eszes, de lusta egyénekre.
