Katolikus Polgári Fiúiskola, Pápa, 1937
7 5. Az érzelmek nevelése. Az eddigiekben többször volt szó az érzelmekről. A bátorságra való nevelésnél, a hajlamok legyőzésénél mutatkozó fékező erőről szóló részben. Menynyiben kell az érzelmeket irányítanunk, hogy azokat az egyetemes cél szolgálatába állíthassuk ? A legkisebb gyermeknél észrevehetjük már, hogy személyisége mennyire egocentrikus. A gyermeknél az „én“-jének a középpontba való helyezése érzelmi alapokon nyugszik, mert nála az önző cselekedeteket az érzelmek rugói mozgatják. Az altruisztikus érzelmek felkeltése és azok meggyökereztetése elsőrendű feladata az iskolának. Az altruisztikus érzelmek felkeltéséhez Krisztusnak eszményi ember-egyénisége a legtökéletesebb alap. Különösen fontos a vak érzelmek fékezésére szolgáló erőnek a kifejlesztése, amely erő akkor is működik, ha a romboló érzelem má-már kitöréssel fenyeget. Valamint a szobában átsugárzás útján minden részbe eljut a meleg, azon módon a nevelőnek érzelmei átsugárzás útján jutnak el a növendékei leikéhez. Ha a nevelő lelke nem izzik, nem hevítik nemes érzelmek, akkor a gyermek leikéhez nem fog hozzáférni soha és nevelése nem termi meg a rokonszenv, megbánás, bizalom, szeretet stb. nemes gyümölcseit. Ehhez tartozik a szó és tett összhangja is. A nevelőt mindig a nemes érzelmek által indított cselekedetek jellemezzék. Szavaink csak annak adjanak kifejezést, ami bensőnkben él. Tetteink pedig csak a jó érzület által megindított utón haladjanak. Az utóbbi fontosabb. A szavak oktatnak, a példák vonzanak. * * * Szűk keretek közt adtam célját és módját a helyes cselekvésre való nevelésnek. Á felelősségre, az erkölcsi bátorságra, a kötelességre való nevelés, az akaratfejlesztés, az érzelmek nevelése egyenkint és összeségben is olyan nagy értéket képviselő eszközök, amelyeknek igénybevétele nélkül nevelő nevelői munkát nem végezhet. Szándékosan hangsúlyozom és értekezésem keretében szándékosan használtam a nevelő szót a tanító-tanár elnevezés helyett, mert meggyőződésem az, hogy inkább teljesítjük hivatásunkat, ha a nevelésen keresztül jutunk el a tanításhoz, mint fordítva. Ezen említett eszközökkel átformálhatjuk növendékeink lelkét és lerakhatjuk egy olyan jövőnek az alapjait, amely jövőnek tagjai érzésben, gondolkodásban megtisztulva úgy az egyén, mint a család, nemzet és az egész emberiségnek boldogságát szolgálják. Irta és a tanári testület 1938. évi február hó 21-én tartott gyűlésén felolvasta : Jászai József mb. igazgató.
