Katolikus Polgári Fiúiskola, Pápa, 1933
5 állapítása sokkal keményebb lecke, mint ahogyan azt első pillantásra kellő súllyal értékelni tudnánk. Ez a vallási közömbösség leívódott az irodalom holt betűi közül, a vezető társadalom köreiből a nép széles rétegeibe és így a magyarság gyökerét tépi, szaggatja, emészti rettenetes erővel. Egyszerűen ki kell nyitnunk szemünket a teljes valóságra! Az újabb vallási fellendülés, a hagyományos pap-tisztelet (bár ez nagyon is gyöngült), a fényes körmenetek, Egyházunk ősi, megőrzött, de szemünk láttára lassan-lassan összeomló történelmi helyzete nem vakíthatják el tekintetünket. Kegyetlenül meg kell állapítanunk, hogy a nép, a tömeg, a nemzetfenntartó társadalom vallásilag félelmetesen közömbös. Ezért haldokolnak kát. egyesületeink, ezért nem tudja kát. tömegeinket megmozdítani, hullámzásba hozni a legégetőbb, legizgatóbb, legsürgősebb kát. probléma sem. A fiatalság óriási része még a szükségét se érzi annak, hogy vallási alapon szervezkedjék az Egyház és a haza védelmére, lelkének és testének megóvására. A vallásos eszmék tömegmozgató erejét nem látjuk a mindennapi életben! A „laicizmus“, a vallás-nélküliség öntudatlanul ott él a néplélekben: az emberiség nagyobbik darabja nem érzi, nem érti, hogy az Isten és az Egyház az állami, politikai, társadalmi életnek szuverén ura és irányítója. Megrázó jelenség ez! Szinte hullafolt ez a nemzettesten annak szeme előtt, aki tudja, hogy Isten és az Egyház, a vallási eszmék birodalma grandiózus, hömpölygő valóság, tény, mint az a föld, melyen a magyar róna aranyos kalásztengere reng a kék búzavirággal és az izzó pipaccsal ölelkezve. A vallás örök gondolata harangozó reálitás, mint akár a magyar szent Korona elveszett gyöngye ott az Adria partján . . . Az évezredes magyar történelem izzó lelke, mely a szónak szoros értelmében és elválaszthatatlanul katolikus és magyar, nem markolja át érzékenyen a most élő magyarságot. Az Egyház él és Sión ragyog 1 Ezt tudom, de népem egyházhűsége nem eleven, húsba-vágó, a mártíriumig is hatalmasuló áldozat. A nagy tömeg magasabb lelki életéről most még nem beszélhetünk. A vigasztaló jelenségeket nem nézhetjük annyira nagyítva, hogy a mély szakadékokat, az óriási hiányokat észre ne vegyük nem lemondó, de mégis fájó szívvel. Akik ésszel és szívvel állnak a mindennapi élet örvénylő forgatagában, ezek a tanúim, hogy megállapításom a tények egyszerű leszögezése 1 Óvatos maradok . . . Nem vallástalannak, hanem inkább vallásilag közömbösnek állapítom meg népemet. Hogy ennek a vallási közömbösségnek az erkölcsi életben milyen szédítő pusztításait látjuk, ezt nem kell széles gesztussal, szónoki pózzal kifejeznem. Szorongó szívet csak a cinikus, kivetkőzött ember nem érez az erkölcsi léhaság, puhaság, a nyomorult elfekvés, az állandó jellembeli hajótörések láttára. A nemzet életerejét halálra rágja már az a puszta tény, hogy lüktető, meleg hitbeli meggyőződés nélkül nincs megindító motívum, vallás nélkül nincs fölrázó, mozgató, mardosó indítóok az erkölcsi életre.
