Katolikus Polgári Fiúiskola, Pápa, 1933
Eszme és élet. írta: Dr. Czethofer Antal. A tízéves fordulónál leszögezzük azt az eszmét, amelyet a pápai róm. kát. polgári fiúiskola maga elé tűzött és amely csillagként vezette az alkotókat és vezeti ma is őket. Meghallgatjuk a krónika szavait, miként valósult meg a kitűzött eszme a tízév munkájában. * * * A mai Mátyástemplomban, Nagyboldogasszony ősi templomában prédikált Fejér György, a nagy történettudós. Az Úrnak 1832. esztendejét írták akkor a magyarok. Sóhaj hangzott el a tanító, igehírdető ajkakról, mely azonban akkor már nem talált utat nemzetének leikébe és nem kapott visszhangot a magyar szívek mélyéből. „Nem volt elég a magyar földnek magyar vérrel ázni Mohácsnál — így sóhajtott bele abba az ellaposodott magyar életbe a nemzettanító tudós —; nem volt elég a magyar vitézség dicsőségének porba temettetnie; nem volt elég a magyar szabadságnak mintegy másfélszázadnyi bilincsbe verettetnie; a magyarnak szüksége volt véreitől el is szakadnia, más hitet keresnie, más egyházat szereznie, más kenyérrel áldoznia. Ó, vajha vérontásommal eltörölhetném e hasonlást. De hiába! S így az ősi hittel és az Anyaszentegyházzal csak mi maradtunk római katolikusok Máriának, Krisztus Urunk anyjának öröki . . A katolikus restauráció hatalmas hullámverése a magyar földön a magyar lélek borzongása volt valami nagy veszély ellen, vágyódás volt, a magyar életerő sikoltása, a magyar lélek markos, erőskezü visszafordulása volt a diadalmas katolikus mult, a halhatatlan Regnum Marianum és a katolikus Nagy-Magyarország egyszívű, egylelkű népe felé. A vallási szétszaggatottság szomorú, sajnálatos tényét el kellett ismernünk a históriában. Fejér György feljajdulása jelzi azonban, hogy a tényleges állapot emez elismerésével együtt már valami szürke, posványos közömbösség üli meg hazánk vallási életét. Az „avita patrum fides“-t, a szentséges kát. hitet természetesen a dagadó ellenszenv, az újkor ostoba vallásgyűlölete is kemény próbára tette és mérhetetlen vallási kincseket rabolt el népünk lelki életéből. „Azóta ezek a hullámok elcsendesedtek, de megmaradt a vallási dolgok iránt való nagy közömbösség.“ Legnagyobb élő történettudósunk eme keserű meg
