Katolikus Polgári Fiúiskola, Pápa, 1930
•• Ünnepi beszéd. Kilenc évszázadnak sok zivatara szállt el nemzetünk és hűséges dajkánk: az Egyház felett. 900 esztendeje annak, hogy fajtánk legszebb virága, Krisztusnak nemzetünk törzsébe tett ojtásának első eredése, 900 éve annak, hogy Szent István nemzetségéből való Imre herceg az égbe költözött. Életének illatát azonban közöttünk hagyta. Halálának 900. évfordulóján jobban, erősebben megindul a történelem szellemjárása. Amikor tehát az ünnepi nap reggele megérkezett, nemzetünk apraja-nagyja az elköltözött, de halhatatlan Imrének megidézett szelleme előtt összekulcsolja kezét: tanulni és imádkozni akar. * * * Régi írások elbeszélik, hogy Imre királyfi fiatal feleségével együtt a lengyel földön meglátogatta a Calvus hegyen levő, swieto-kyzhi kolostort és szívének kegyeletes indulatában ennek a kolostornak ajándékozta azt, ami neki itt a földön legdrágább kincse volt, azt a keresztet, amelyet születésekor kapott Vazul görög császártól, amelyben drága kövek között az eleven keresztfának egy darabja volt. Ezt a keresztet mindig keblén hordozta: szíve egész szerelmével csüngött rajta. Amint a múltban merengő lélekkel olvasom a régi írásokat, az elfakult betűk húst és csontot öltenek. Megelevenül előttem Imre daliás termete, magas» királyi, nemes homlokán a született fejedelem parancsoló ereje. Látom, amint kezében a keresztet tartja, fürkésző tekintetét rásimogatja s magához szorítja. Amint ragyogó, alázatos, büszke tekintete felém suhan a faragványos ablakon át, föltárul előttem a titok, Imre királyfi titka. A mysterium ez: Imre királyfi szereti a keresztet, a kiszegezett Krisztust. Szívének egész szerelmével csüngött rajta! Mit keres Imre herceg a keresztfának tövében? Mit szívott hatalmas tüdejébe, sudár szépségébe a kereszt alatt szétömlő vérrel együtt? Magába szívta a hősök szellemét. Imre a keresztfa árnyékában nagyranőtt. Fiúk, irtózatos nagyra: prófétája, hőse, remetéje, eszménye lett nemzetének a magyar földön, a Kárpátok koszorúzta szép, magyar hazában. Egy napon, az esküvő napján, nem egymagában állt: mellette a menyasszonyi fátyolból előragyog — csak egy pillanatra — fiatal feleségének, Ilona hercegnőnek, II. Miesko lengyel király leányának drága, szép arca. De 1*
