Katolikus Polgári Fiúiskola, Pápa, 1927
6 hogy a jövőben is csak egyedül Istenbe veti bizalmát. Miként a múltban, úgy a jövőben is arra fog törekedni, hogy az ifjúságot az egyház tanítása szerint mélységes hazaszeretetre nevelje. Az ünnepélyt az intézet lelkes énekkara zárta be, amely után az ünnepelt vendégül látta a hivatalos vendégeket és a tanári kart. 8. Tanulmányi kirándulás. A tanulmányi kirándulásokat nevelői értékükhöz méltóan karoltuk fel. Az egyes osztályok a helybeli üzemeket látogatták meg, ezenkívül egynapos kirándulást Győr—Gönyűre rendeztünk, melyet Nagy János és dr. Kokas János tanár vezetett, kétnaposat pedig Kőszegre rendeztünk az igazgató és Sághi Tamás tanár vezetésével. E két kirándulásunkról az alábbiakban számolunk be. Borongó időben, de napsugaras lélekkel indult május 26-án 29 vidám I—II-os kisdiák az egynapos győr—gönyüi tanulmányi kirándulásnak. A tanulságokban gazdag út jelentőségét emeli az, hogy sok növendék még vonaton nem ült, nagy várost még nem látott, hajón nem utazott. Élénk érdeklődéssel szemlélték tehát a Kis-Alföld virágzó mezőgazdaságát, Győrvidék gyártelepeit, különleges pályaudvarával. Bár az eső erősen szitált, bejárták a város főbb pontjait, végig szemlélték ritka történelmi nevezetességeit, drága műemlékeit, melyekhez Nagy János tanár fűzött kitűnő szakavatottsággal részletes s mélyreható magyarázatokat. A reáliskola székelykapúja, a sziget, a Cziráky-emlék, a hármas folyó, az új nagy hid, s a székesegyházakon kívül főleg az új hadiemlék ragadta meg a fiúk figyelmét. Feledhetetlen élmény volt az, hogy hajóra szánhattak. Megismerték a hajó berendezését és életét. Gyönyörködtek a Duna széles tükrét szegélyező erdők és rétek májusi pompájában. Lelkes nótaszóval fogadták a bécsi „nagyhajót“ s a gönyüi emelkedésről messze pillantva, túl az ideiglenes trianoni határon, a cseh megszállt területre, keserű honfibánattal, erős irredenta gondolatokkal telt meg fogékony ifjú lelkűk. A második kiránduló csoport, mely nagyrészt az intézet III. és IV. osztályos növendékeiből telt ki — tehát az idősebb tanulók közül — akik jórészt utolsó évüket töltötték az intézet falai között, kétnapos kirándulásra mentek, hogy a regényes fekvésű és történelmi nevezetességű Kőszeg városát, továbbá Dunántúl legmagasabb pontját: Irottkőt tekintsék meg, s onnan áthaladva „Burgenland“ területére, a hegyormon leereszkedjék Lékára és Rötfalván keresztül visszaérkezzék Kőszegre. Május 24-én délután 3 óra 25 perckor indultunk el Pápáról napsütéses időben, s minden különös incidens nélkül érkeztünk meg este 7 órára Kőszegre, melynek állomásán várt már bennünket Taucher Gusztáv kollégánk és bekalauzolt az állami polgári fiúiskola épületébe, ahol két éjszakán át az intézet igazgatójának, Nährer Mátyásnak és Jambrits Lajos polgármester úrnak kedves figyelméből és gavalléros gondoskodásából friss zsuppszalmán nagyszerű pihenő tanyája volt a 70 gyermeknek és két kísérőjüknek. Este vacsora a tarisznyából s korai lefekvés. Azonban a boldog
