Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1937
Msgr. Németh József apátplébános ünnepi beszéde anyák napján. Nagyságos igazgató Úrnő, kedves Édesanyák! Engedjék meg, hogy ne kelljen ünnepi beszédet mondanom. Az ünnepi beszédben hangosan kell beszélni; én pedig ma halkan szeretnék magukhoz szólni. Amikor egy szép templomba lépünk, magasztos érzés fogja meg lelkünket és benyomásunkat csak halkan mondjuk meg társunknak. Most amikor Isten legremekebb alkotásának leikébe nézek, magasztos érzéseimet ugyancsak halkan tudom maguknak elmondani. Mint a csendes májusi eső a virágokat, olyan csendesen szeretném érinteni lelkűket, amikor az édesanyáról szólok. Ki az édesanya? A legszentebb név, amely először íródott lelkűnkbe. Már akkor, amikor még nem tudtuk kimondani a nevét, mert az első mosolyunk az édesanyáé volt és az édesanya neve ott marad szívünkben, amíg tart az életünk. Az édesanya neve a legszentebb név; testbeöltözése a legtisztább szeretetnek, az áldozatos szeretetnek. Az édesanya él, de a lelke nem a saját testében él. Nem is a világban, mert nem a világnak él; hanem az ő világában, amelynek család a neve. Itt van az élete célja, itt van minden gondolata és vágya, itt minden kincse és boldogsága, — itt a gyermeke, szíve gyönyörűsége, lelkének élete, reménysége, koronája, egyszóval mindene. Mert az édesanya a család lelke, a család szentélyében a polcra tett gyertya, amely világít és fogy és világít mindaddig, amig el nem fogy, azért az édesanya a jó Isten legnagyobb áldása a földön. Ez az édesanya. Az Isten legszentebb gondolata. Az isteni képmás legszebb hordozója. Anyák, menjenek vissza anyaságuk kezdetére, amikor nézték és nézték betelni nem tudó nézéssel első gyermeküket: volt-e az más, mint folytonos elragadtatás a bölcső fölött ? Volt- e az más, mint a teljes odaadás a gyermeküknek? A vérüket adták a gyermeküknek. És ha kellett minden éjjelüket és pihenésüket. El nem fáradó szeretettel. Pedig a szeretetért még nem kaptak szeretetet és mégis tudtak adni, tudtak minden áldozatot meghozni, mert az édesanyák tudnak legjobban szeretni. Aztán feslett a bimbó és bontakozott az élet és maguk édesanyák, akik eddig vérüket adták gyermeküknek, most a lelkűket plántálták át gyermekükbe. Ki beszélt nekik először a kék égboltról és ki kérdezte tőlük először, hogy ki
