Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1937

— 7 — lakik ott fenn a csillagos égben ? És az a drága gyermek, akinek még nincs kritikai tehetsége, csak befogadóképessége, az édesanya tanítására imára kul­csolja kis kezét. És itt adja az édesanya gyermekének a legdrágább örökséget, a hit drága kincsét, amelyet meglophat ugyan az élet, de el nem lophat a gyermektől, amelyet a gyermek ha előbb nem, de az édesanya sírján meg­köszön; Köszönöm anyám, hogy erre megtanítottál. A látható őrzőangyal az édesanya a családban, akitől mindenki csak jót lát és jót hall, aki mindig szelíd és türelmes, mindig a békét keresi. Itt van az anya legnagyobb hatalma: a szelídségben és a türelemben. Ez az édes­anya leghatalmasabb fegyvere, amelyet Istentől kapott, amikor a hitvességnek, az anyaságnak magasztos hivatására vállalkozott, amelyet azért kapott, hogy lelkeket formáljon, hogy a lelkekben az Istenhasonlóságot kialakítsa. Édesanyák, ha két kemény golyót összelökök, mi történik ? Széjjelpat­tannak. Ha azonban egy kemény golyót lágy vajtömegbe lökök, ott ragad. A szelídség, a türelem az anya legnagyobb hatalma. Sokszor kálváriaút az anya élete: nyers, nehéz természetű az ura, aki sokszor megvérzi az anya szívét. Ha szembeszáll indulatos urával, elvesztette hatalmát. Az indulatos férfinak a nyers erő nem imponál, mert abból neki több van. Neki a szelíd­ség, a türelem imponál, amije neki nincs. Ha ilyenkor az édesanya el tud némúlni, türelmes tud maradni és urát másnap az igazságtalan megbántásra szelíden tudja emlékeztetni, alakított férje lelkén és nyeste benne a nyerseséget. Vagy, ha nagy fia nem hallgat a szavára, az édesanya nem vehet ostort a kezébe. Az ő fegyvere most is a szelídség és a türelem, most is csak sze­líd hangon szól a fiához, hangjába azonban belevegyíti fájdalmát: fiam, ha látnád hogyan megsebzed evvel meg evvel a tetteddel a szívemet, nem tudnád többé megtenni. A fiú nem hódol meg rögtön az anyának, legalább is nem vallja meg neki, mert evvel szerinte sérelem esnék az önérzetén, de az anya keze elérte már a fia lelkét és a fia nem fog elszakadni az anyától. Néha ez a küzdés az anya meg az ura, vagy az anya meg nagy gyer­mekei között sokáig tart. De az anya tud tűrni, tud mindent elviselni, min­dent elszenvedni, minden áldozatot meghozni, mert az anya nagyon tud sze­retni, mert az édesanya élő forrása, el nem apadó forrása a szeretetnek. Nem tud mást csak szeretni, akkor is ha csalódás, ha hálátlanság éri. A fiú súlyos beteg. Anyja négy hétig éjjel-nappal ápolja a legnagyobb önfeláldozással. A fiú felgyógyul, levegőváltozásra a rokonokhoz megy. Az anya kimerül, ágynak dől, nagy beteg lesz. Ki van mellette? — kérdezték a fiútól. Az orvos, felelte a fiú. Ismerősök naponkint megnézték az anyát, de valaki nem jött hónapokig. Az anya is meggyógyult és a meggyógyult édes­anya útrakel, megnézi: egészséges-e az ő fia ? Gárdonyinak: A láthatatlan ember című regényében van egy megragadó jelenet. Attila udvarában vagyunk. Az ábrándos trák fiú, Zéta ott áll a nagy királynak, az „Isten ostorának“ felesége előtt. Körben, szótlan a hún leányok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom