Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1936
Főtisztelendő P. Markó Marcell ferences házfőnök ünnepi beszéde anyák napján. Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Amikor a legtisztább szeretet megtestesítőjét, az Édesanyát jöttünk össze ünnepelni, úgy érzem méltó, hogy a minden szépség, jóság és szeretet forrásához, a Lélek sugallta könyvhöz, a Szentíráshoz forduljunk és kérdezzük meg, milyen drága gyöngyöt rejteget számunkra az Édesanyánkról ? »Úgy tesz, mint aki kincset gyűjt az, aki anyját szereti és tiszteli,“ mondja a Szentírás. Ha az embernek nagyon szép gondolata kél és azt szeretné, hogy az ne szálljon az idő röpke szárnyán tova, hanem másoknak is gyönyörűségére szolgáljon, akkor márványba, kőbe vési, fából kifaragja, színes festékkel vászonra veti, a lelkében zsongó melódiákat hangjegyek formájában, vagy fekete betűkkel papírra rója. De az ember a szívében megszületett szépet csak az élettelen tárgyakra vetíti, mert hatalma csak ezekre terjed ki. Ahol azonban már az élet kezdődik, ott lehull a művész keze, ott megáll a véső, az ecset a toll, ott már más Művész birodalma kezdődik. Az élet avatott művésze a teremtő Isten, aki lélekbe, húsba, vérbe, értelembe és akaratba vési gondolatait. Talán soha annyi szépet, jót nem gyűjtött össze a teremtő Isten, mint amikor megalkotta az Édesanyát, isteni gondolatai legszebb megtestesítőjét. Édesanya, röpke szó s mégis mennyi melódia, dal csendül ki belőle. Édesanya, minden szépség, jóság szeretet kincseslelkű hordozója, aki a földi élet csendes örömeit hozza számunkra. Azt mondja az egyik író, ha másért nem, de azért is érdemes élni, hogy jóságos Édesanyát adott nekünk az Isten. Övé a legtisztább szeretet, amihez az érzékiségnek és az önzésnek még az árnyéka sem fér. Szeretete túl megy minden emberi szemmel meglátható határon és végét még senki sem látta. Minden törvényt felforgat és megdönt minden emberi okoskodást. Szereti gyermekét akkor is, amikor már nincs rajta mit szeretni, ha a bűnök útjára tér, ha megveti megcsúfolja őt. Nem tudja megtagadni, hogy szíve alatt hordozta és vérével táplálta magzatát. Mindenki elhagyhat bennünket, de addig amíg anyánk van, nem leszünk egyedül. Szeretetéért nem koldul viszontszeretetet, nem vár hálát. Szeretete még a síron is túl ér, Édesanyánk szeretete végnélküli.
