Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1936
4 A történelem sok nagy embert jegyez fel számunkra, akik erényeik nagysága révén többi embertársaik fölé emelkedtek, de mégis a világ legnagyobb erénye: az Édesanya önzetlen szeretete. Én annak az assziszibeli Koldusnak, Szent Ferencnek érdemtelen fia, aki testvérének nevezte a füvet, fát, követ és nővéréjének a dalos madárkát sőt a halált is az ő gyönyörűséges Naphimnuszában, engedjétek meg, hogy nővérkéimnek hívhassalak benneteket kedves növendékek és arra kérjelek: öleljétek át Édesanyátok nyakát és nézzetek szerető szemébe és bizonyos vagyok felőle, hogy ugyanezt fogjátok belőle kiolvasni. Gonddal, fáradsággal felnevelt. Nem tekintette kényelmét, egészségét, csak te légy kényelemben, egészségben. Mindent megvont magától teéretted. A legjobb falatot neked szánta, a legjobb helyet neked engedte át, kész volt érted öröméről lemondani s ami kevéske kis öröme megmaradt, azt megosztotta veled. Minden hibád ellenére te vagy előtte a legszebb, a legjobb. Ha szereted, ő jobban szeret, ha gyűlölöd ő nem gyűlöl. A világtörténelem melyik hősében van ennyi önzetlenség ? Szívesen olvasom a világirodalom remekeit és hallgatom a zeneirodalom kincseit, de akinek szerető szíve van, annak fülében mégis csak legkedvesebben cseng ez a rövidke, de drágalátos szó: Édesanyám . .. Hazánk és az egész emberiség nagyjai, megérdemlitek, hogy kalaplevéve álljunk meg előttetek és márványba véssük neveteket vagy szobrot állítsunk dicsőítéstekre, de minden elismerésünk és nagyrabecsülésünk pálmáját az Édesanyai szívnek nyújtjuk, szobor és emléktábla helyett nekik meleg, szerető emberi szívünket nyújtjuk. Mélyen tisztelt ünneplő közönség és kedves növendékek 1 Ünnepi megemlékezésemet az írás örökértékű szavaival kezdtem és fejezem is be. Zárjuk ezeket a gyöngyszemeket szívünk kagylójába s őrizzük meg töretlenül annak fényét, ragyogását és soha el ne felejtsük: „Úgy tesz, mint aki kincset gyűjt az, aki anyját szereti és tiszteli.“
