Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1914
5 folyólag, most, midőn e sorokban utolján szólok Önökhöz e szomorú tanév végével, kérjük a jő Istent, áldja meg ezentúl is küzdő katonáinkat azzal a lelki erővel, haláltmegvetö bátorsággal, csüggedetlen szivvel, ami nem riasztotta őket vissza a borzalmaktól, veszedelmektől, szenvedésektől és engedje, hogy ezek az erények megteremhessék a várva-várt, óhajtva-óhajtott diadal békés gyümölcseit. Nagy Gabriella. II. Hercz Dávid. A mi szomorú tanévünk egy régi, kedves társunktól is megválást jelent számunkra. Nemcsak mi váltunk meg otthonunktól, de megvált annak 38 év óta működő tagja iskolánktól, nemcsak a folyó tanévre, de végleg is. Hercz Dávid rajztanára az intézetnek, nyugalomba vonult a folyó tanév kezdetén. Iskolánkkal haladt annak kezdetétől fogva. Megalapítása első évének végén, május havában foglalta el először állását. Sajnálattal, őszinte sajnálattal vette az iskola tudomásul távozását. De mint maga mondja szeretetteljes bucsuválaszában, „hogy követi a természet-szabta rendet, követi a fát, amely, mielőtt téli nyugalomra térne, lehullatja gyümölcseit, leveleit“, — elhagyta munkakörének egyik tanujelét, — bár van még azon a fán zöldelö levél és adja Isten, hogy minél később álljon be a sárgulás, a a teljes levélhullás ideje. Első gyűlésünk jegyzőkönyvében az igazgatóság következő sorokkal örökítette meg az iskola távozó munkása emlékét: „Sajnálattal hozom tudomására a tantestületnek, hogy intézetünknek egy régi, munkás tagja: Hercz Dávid rajztanárunk megválik az iskolánknál teljesített munkakörtől s így attól az iskolától, melynek megalakulása óta szeretett
