Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1898
19 starenbergi tó csendes hullámaiban keresett nyugalmat. Nemsokára ezután a gyermeki szeretet fájdalmát kellett elviselnie édes anyja halálakor. S csak nem rég, alig két éve veszítette el a szerencsétlen sorsú nővérét, az alen- coni herczegnőt, kit jótette közepette érte a fájdalmas tüzhalál. Oh de még ezeknél mélyebb, megrenditőbb csapás érte 1889, január 30-áu. Ez a nap avatta őt a XIX-ik század Mater Dolorosájává. Egyetlen fiának, két ország trónörökösének, családja fentartójának megrázó halála napja. Evek hosszú során élesztett reménység, büszkeség, gyengéd szeretet záródott be a kapuczinusok setét sírboltjába; és még ekkor is megtette kötelességét, addig , nem engedett nagy lelke a saját fájdalmának, mig hitvesénél, kiben akkor nem a királyt, hanem a férjét és apát látta, asszonyi kötelességét, az elsó' vigasztalást nem teljesítette, még megadatott neki, hogy az ő gyengéd, szerető' lelke, mert erre ilyenkor csak isteni részünk, a lélek képes, — adhatta tudtára férjének, egyetlen fiuk borzasztó halálát. Még volt annyi ereje, hogy férje előtt O mondja ki a sebző szavakat, mert hisz csak () volt arra képes, azt úgy elmondani, mi enyhité annak borzalmasságát. Volt ajkának vigasztaló szava, midőn az ő szive örökre elvesztette a vigasztalást. Elfojtva a saját fájdalmát, csak a másikét látta, ki neki élettársa volt, ki tőle várta a vigasztalást. S midőn hitvesi kötelességét elvégezte és meggyőződött arról, hogy az túlélte a csapást, küldetését a földön befejezve látta; ekkor felvette keresztjét s megindult kálvária utján. Királynő volt ekkor is, a bánat királynője, csillogó koronáját felcserélve, az anyai fájdalom tövis koronájával. Lehanyatlott sugára magával vitte lel2*
