Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1898
az ínségesek is, mert a násznapon kétszázezer forintot osztatott ki a császár a nyomorban sínylődök között. Az ő jó szivére vezetik azt is vissza, hogy az országban még mindig érvényben volt ostrom állapotot megszüntették. Nagyot dobbant M. O. szive. A mély bánatában némán szenvedő magyar csodálatos sejtelemmel megérezte egy jobb kor hajnalát, lelkét a fiatal császárnéhoz megmagyarázhatlan érzés vonzotta. ✓ Es mintha a magyar reménylő, bizakodó lelke érintkezett volna titokban azzal a csodálatos finomságú női lélekkel, érezte ő is már ekkor, hogy kikhez kell vonzódnia, megsajnálta az idegen származású nő ezt a sokat szenvedett és szenvedésében is nemesen viselkedő magyarságot. Mélységes szivével megértette, hogy az a nemzet, ki baját oly megadóan és mégis annyi önérzettel viseli, «van abban élni, hit, jog és erő s ki erre bízza magát biztos támaszfalat kapott. Ezért jött oly bátran az 1866-iki nehéz időben, midőn a császári trón megreszketett, magyarjai közé, rábízva magát és gyermekeit a kipróbált magyar hűségre. Ezt a bizalmat fejezte ki, midőn óvatosságra intették az ausztriai tanácsosok, az akkor még magyar királynévá nem koronázott fejedelemasszonyt, a sokat bántalmazott, sokat tűrt magyarral szemben. Felséges ajka hozzá méltókép utasította vissza a bizalmatlanságot. «Az a nemzet — úgymond — mely Mária Terézia mellé állott mikor az egész világ elhagyta ma sem felejtette el a Moriamur fenkölt jelszavát. Megyek hű magyarjaim közé.» Es eljött, itt húzta meg magát a magyar szerető szivének védelme alatt, itt élte le köztünk jótékonyságot gyakorolva a porosz-osztrák háború válságos napjait, a zugliget egyik villájában. Bátran, bizodahnasan járva gyér-
