Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1895
15 — Árpád bölcs előrelátással puhatoltatta ki a lakosság állapotát. Az eredmény kedvező volt. Isten is a magyarnak szánta e szép tartományt . . . Keverék nép lakott itt apró fejedelmek alatt, kiket nem volt nehéz legyőzni a hős magyaroknak. Monda szerint a leghatalmasabb fejedelemhez Árpád követeket küldött drága ajándékokkal, hófehér lovat aranyos fékkel, arany nyereggel, következő szavak kíséretében : »Bár a föld, mely a Duna és Tisza között terül el, vitéz Etelének egykori ősének birodalmához tartozott, mégis nem félelemből, barátságból megelégszik, ha a földet a Sajóig átengedi, s egy csomó füvet küld Alpár mezejéről, egy korsó vizet a Dunából, hogy lássák, oly selymes-e a fii, mint a régi hazában volt, oly édes-e a Duna vize, mint az elhagyott Don-é. A Sajóig terjedő föld egy kardcsapás nélkül a honkeresőké lett, de az ország többi része véres harezok árán jutott a magyarok birtokába. Az apró fejedelmek vagy elvesztek a harczban, vagy meghódoltak. A nép megadta magát a vitéz jövevényeknek s alig 7—8 év leforgása alatt a 896. évben — ma ezer éve — őseink urai lettek az országnak a Kárpátoktól az Adriáig, a Székely havasoktól a Morva folyóig, Árpád vezérsége alatt. Áldott emlékű honszerző ősünk! Tudod-e, érzed-e ott túl, a halhatatlanság honában, hogy egy ezredévet ért meg néped a Te földeden! ? Atküzdötte, átszenvedte az első ezredév ezer és ezer harczát — de áll, őrzi nemzetiségét. őrzi szabadságát! Jöjj, örülj velünk, érezze meg óriás lelked mindnyájunk keblét megremegtető örömünket, vidd fel imánkat, a Mindenható trónjához s esdekeld ki a Magyarok Istene áldását fiaid fejére! Az első évtizedek az uj hazában folytonos háborúk
