Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1879
elmúlt időkben azon voltak a nők, hogy testük épségét és szépségét előmozdítsák, megőrizzék. Ez iparkodásukban persze balfogásokat is tettek. „Erran* humánum est.“ Azonban a régi görögök csakhamar eltalálták a helyes utat-módot és mindegyikünk tudja, hogy a test szépségével párosult erő sehol sem volt oly nagy mértékben található, mint ő náluk. Ama plasztikus szépség, melyet szobrászati müveiken csodálunk, reájok nézve nemcsak aesthetikus értékkel, hanem nálok ez az egészség jelentésével is birt. S ez helyes következtetés. Mert erőtlen nő külső megjelenésében soha sem lesz szép, az erőtől függ a test egyenes tartása, a könnyű, kecsteljes járás. A nők tornázása a spártaiaknál törvényben volt szabályozva. Lykurgus, a hires törvényhozó, a szabad spártai nő egyik főfeladatát anyai kötelességének teljesítésében látta. E ezélból, s hogy e kötelesség teljesítését lehetővé tegye, kötelezővé tette a nőtomázást azon reményben, hogy erőteljes anyák az államot is erőteljessé fogják tenni. Történelmileg bebizonyított tény, hogy a spártai nők Spárta virágzó korában, nemcsak testük nagysága, ereje és szépsége, hanem szellemük ruganyossága s elhatározottsága által is kitűntek. Azért Gorgo, Leonidás nejének ama ismeretes, de itt nem közölhető állítása alapos volt. Barthelémy „Az ifjú Anacharsis görögországi utazásai“ czimü müvében egyebek közt ezt is mondja: „... Az anyák leányaikat bölcs magatartásra intik és szoktatják; de több súlyt fektetnek arra, miszerint azok egyenes tartásunk legyenek, keblüket széles szalaggal bekössék, felette mértékletesek legyenek s minden tekintetben oda törekedjenek, miszerint a termet elegancziáját s a mozdulatok grácziáját károsító testteljnek elejét vegyék. Spárta leányai nem kényszerittettek a visszavonult életre s a gyapjúszövésre; nekik nem voltak megtiltva a bor és az erősebb ételek; de tanultak tánczolni, énekelni, birkózni, versenyt futni stb. A spártai nők magas és erőteljes termetüek, egészségesek s majdnem mindnyájan szépek valának; de ők komoly, 5
