Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1879

4

hiányzik még minálunk: 1. A tornászainak hazánk ösz- szes tanintézeteiben való rendszeres gyakoroltatása; 2. A tornászainak a nőkre való kiterjesztetése;

3. Egy magyar nemzeti tornászat megalapítása.

E tényezők elsejére vonatkozó törvényes intézkedések már megtétettek ugyan; de a kellő eszközök hiányában még nem lehet azoknak általában és mindenütt eleget tenni. Tanítóink tekintélyes része járatlan lévén a tornázásban; iskoláink nagyobb része nem lévén felszerelve a legszükségesebb tornaeszközökkel: csak a jövőbe helyezhetjük ide vonatkozó reményünket.

A harmadik főtényező, egy nemzeti tornászat megalapítása, csak az első két tényező érvényre jutása után létesülhet; miért is e helyen csak a második tényezőről, mint olyanról akarok szólni, melynek tekintetbe vétele még nem lett törvény avagy rendelet által meghagyatva; mely jelenleg még csak a kérdés stádiumában van és megoldását a közel vagy távol jövőtől várja.

Tudtommal a nőtornázás hazánk egy tanintézeténél sincs, mint kötelezett tantárgy behozva; van azonban számos intézet, hol a tornázás a nőnövendékek tantárgyai sorába fel lett véve, noha — mint fentebb mondám, — idevonatkozó kötelező törvény vagy min. rendelet még nem létezik. Mit tanúsít a jelzett intézetek eme eljárása ? Nem egyebet, mint azt, hogy sokan a nőre nézve is üdvösnek, sőt talán szükségesnek is tartják a testgyakorlást. Fejtegetéseimnek az lesz a czélja, hogy a nőtornázás hasznát elméletileg bebizonyítsam. Igaz, hogy a törvény nem teszi kötelezővé a nőtornázást; de az is igaz, hogy azt nem tiltja. A törvény nem teszi azt kötelezővé, mert tudja, hogy a kitűzött czélt egyelőre el nem érhetné; de nem is tiltja; mert azt is tudja, hogy lehetnek és vannak esetek, midőn az általa táplált eszmék valósulhatnak, így van p. o. számos állami elemi-, felső- és polgári, továbbá községi és magán leányiskola úgyszintén tanítónőképző-intézet is, hol a tornázás már évek óta szép sikerrel rendszeresen taníttatik.

2) Adatok a nőtornázás történetéhez. Már a rég