Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1879

A nők tornázásáról.

„Az, kinek lelke bölcsen nem kormányoz, soha se találja el az igaz utat; a kinek teste pedig nyomorult, nem halad messze az utón.“ John Locke.

1) A tornázás Magyaroszagban. Mint minden nj intézmény, úgy a tornázás is csak lassan és fokonként volt meghonosítható az egyes nemzeteknél. Korántse higyjük azt, hogy az u. n. svéd tornázás megteremtője, Ling, ellenekre nem akadt volna; sőt ellenkezőleg. Ling nemcsak tornamester, hanem nemzetének egyik legjelesebb s legkedveltebb költője is volt s mégis sokáig és sok akadályával kellett küzdenie, inig eszméjét legalább némileg megvalósithatá. A német nemzeti tornázás megalapitói, Spiess, Jahn, Gutsmuths sem jártak rózsás ösvényeken. Nem csodálkozhatunk hát, ha Magyarországban is a reánk nézve újnak mondható intézmény csak lassan foglalhat tért; nem csodálkozhatunk, hogy, habár hazánkban már 1833-ban létesíttetett az első tornaintézet, magyar nemzeti tornászatunk még máig sincsen. A mennyire a tornászat terén eddig is haladhattunk, ezt főkép b. Eötvös József 1867-ben kibocsátott azon rendeletének köszönhetjük, mely a tornászat- han való gyakoroltatást a középtanodákra nézve kötelezővé tette; köszönjük azt továbbá az 1868-ik évi népoktatási törvénynek is. A haladás azóta is elég örvendetesnek mondható ; mert térfoglalás e tekintetben azon körülmény is, hogy népünk tekintélyes része a tornászat eszméjével megbarátkozván, annak létesítését nem akadályozza. Mindamellett önámitás volna az a gondolat, miszerint a legközvetlenebb czélt is elértük volna már. Nem, ennyire még nem jutottunk, de nem is juthattunk oly rövid idő alatt. A tornászat három főtényezője

1*