Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1877

4

désre jutunk, hogy inig az egyik nép, melynél a nő a barbar-civilisatio nyomása alatt rabszolgaként tekintetik, mozdulatlan és gondolkozásra képtelen tömeg: addig a másik, melynél a nő szabad és tisztelt személy, nagy léptekkel balad az egyenlőség és felvilágosodás felé. Igen, valamely nép erkölcsi állapotának mértéke csakis azon állás, melyet a nő az illető nép társadalmában elfoglal. Azért is, midőn jelen alkalommal a szülőkhöz szólunk leányaink nevelés-oktatásügye érdekében, mit sem hangsúlyozhatunk erősebben, mint hogy midőn a korszellem int, vessék latba mindig tetteiket, valahányszor leányaik nevelésének miként eszközlése forog szőnyegen, s oly kezekbe igyekezzenek azok vezetését s oktatását letenni, kik a kor szózatát értik, s a kik ál vannak hatva a leendő honleányok s anyák magasztos hivatásától. A nők hivatása lévén pedig: sarjaik gyönge keblébe beoltani a szép és nemes iránti fogékonyságot, s ez állal megteremteni a jövő nagy nemzedékei: nagyot vétkeznek, kik a leánykákat valódi rendeltelésökhöz vezetni hivatott nevelő s oktató megválasztatására kellő nyomatéket nem fektetnek. A nőnevelés helyes irányát megválasztani közönyös szülőket éri a felelősség azon ferde- ségekért, melyek a családi éleinek gyakran nem csekély bajt s kellemetlenséget okozván, arra valóságos önsúlyként nehezednek. A tétlenség, az eszközöknek nem helyes alkalmazása, a hagyományossághoz való oktalan ragaszkodás s a megszokott félszegség megboszúlja magát közéletünk minden ágában, még a nevelés terén is. És valamint azok állami létünket: úgy álharapódzva a társadalom intézői közé, családi életünket veszélybe dönthetik. Azért azt mondom: neveljük, oktassuk a jövő lednysarjadékit. Neveljük helyes alapon, tanítsuk a nőket boldogító ismeretekre.

A mai felsőbb körbeli nőnevelés már alapjában téves, rósz, ferde. Mert hál miként nevelik nálunk a hibáséivií anyák