Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1877

5

leányaikat. A lányka alig serdül fel, alig képes énjét a külvilág többi tárgyadéi megkülönböztetni, s mézes szülői máris elkényeztetik a „kedvest“; pipere, fényűzés, cifrázás — ez a leánygyermek paralelliskolája. Midőn később már kezd fejlődni az agy, s az eddig inkább érzéki lényből szellemi kezd emelödni: ekkor már övé minden, ő az első, a figyelem csak őt illeti. A szülötteik szépségeiben magoknak hízelegni szerelő szülök nem is nevezik őket másnak, csak „legszebbnek“, „legokosabbnak.“ Ilyen rettenetes téveteg burjánjai közt lépdel előre a szerencsétlen gyermek, s rózsáknak véli azokat, mert anyja mondotta. Nem lebet mindazon fonákságokat részletekig előadnunk, melyekkel a bal- felfogású szülök a kis leánykában az önzés, túlzó önszeretet s önhittség mérgét növelik; mert annyifélék azok, hogy egész könyv telnék ki belölök. s benne igen humoros jelenetekre is akadnánk. Csak azt jegyezzük meg, hogy a szülő hiúsága a leánykában a természetességet korlátozza. E hiú nevelés irány megöli benne a barálságosságot. elfojtja a szívélyességet s akadályozza az előzékenységet; inig ellenben a gőgöt, közönyösséget és nagyravágyást fölébreszli. — Így elközeledik lassanként az idő, midőn a félszegen nevelt leánykát az iskolának kell vagy inkább kellene átvennie. De hát mily sokan vannak az olyan szülök, kik az iskola megválasztásában is nem kevésbbé cynikusak, egykedvüek. Ugyanis elkényeztetett „kedveskéjök“ számára a könnyebb véget nyújtó magán nevelőintézetet keresik fel, sokszor távol vidéken ; melyek közöl némelyeket, — tisztelet a kivételeknek. nem is tanárpályán működött, vagy arra szakképzett tulajdonosok létesítettek; hanem dilettánsok, kiket inkább a haszonvágy birt arra, hogy a nagy felelősséggel járó nevelés-oktatás mezején kontárkodjanak. Némelyeket önerejüknek túlbecsülése telt merészszé, másokat a nyomorgató ínség, az önhibájokból vagy azonkívül előálló