Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1942

— 18 —

Nagy haszonnal tanulmányozták növendékeink Mihalovics Zsigmondi Világi apostolok kézikönyvét. — Ennek alapján meg akartuk értetni a leendő tanítókkal, hogy nem elég a hit szerint való élet, amit az Isten egyénileg minden katolikus embertől megkíván; kell, hogy mint az Egyháznak tagja résztvegyen annak minden munkájában. Ehhez igyekeztünk megadni az elméleti és gyakorlati útmutatást.

Ez évi nevelői tevékenységünk élén állt a jelszó: »Családmentés- inemzetmentés«. Minden tanár igyekezett saját tárgyát a »családmentés- ínemzetmentés« szolgálatába állítani. — Amikor az évi programmban az A. C. első helyen azt kívánja, hogy »mélyítsük el a családok vallásos életét«, mi sem tévesztettük szem elől ezt a jelentős feladatot. Kétféle értelemben igyekeztünk ezt megvalósítani: 1. Növendékeink révén hatni a családokra, 2. az osztályokat, mint családokat tekintve, törekedtünk a vallásos élet mélyítésére. Legszentebb kötelességünknek tartottuk az öntudatos, megalkuvás-nélküli, szilárd valláserkölcsi világnézet kialakítását.

Eszközünk volt a nevelésben az isteni Tanítómester példája nyomán [a szeretet, a /megértés. Ezzel valósítottuk meg, hogy növendékeink nem kényszerű kötelességből, hanem lelkes buzgósággal, büszke öntudattal «vettek részt a vallásos-gyakorlatokon. Vasár- és ünnepnapokon a szentmisét az intézet kápolnájában hallgatták, — kivéve a vidékről beutazó növendékeket. Alkalmat adtunk arra, hogy liturgikus módon belekapcsolódjanak a legszentebb áldozatba. Az intézet hittanára a vasárnapi lexhortációkban a napi szent egy-egy kimagasló erényére hívta fel a nör vendékek figyelmét. A napi szentmisehallgatás lehetősége, a gyakori gyónás és áldozás elősegítette a vallásos élet elmélyülését. Ebben a munkában támogatták növendékeinket a fi Bencés tanár urak, akik mindig készséggel álltak rendelkezésükre a napi szentmisével és gyóntatással. A Má- ria-kongregáció gyűlésein, a mindennapi kérdések- és tanítói hivatás óráin és más órákon is sokat hangoztattuk, hogy csak az öntudatos mély vallásosság tartja meg a nőt abban a méltóságában, amelybe az Űr Jézus emelte. A lelki élet elmélyítése, a vallásosság megszilárdítása volt célja a háromnapos lelkigyakorlatnak, melyet ez évben P. Gausz Tibor S. J., a leánylelkeket jól ismerő jezsuita atya vezetett. Mély igazságokat fejtegető, buzdító, lelkesítő beszédeiben növendékeink elé tárta a leánylélek legjellegzetesebb értékét: a szeretetet. A kégyélem é napjaiban jól megértette mindegyik, hogy »leányok, nők kellenek, kikből a megistenesült élet teljessége árad, kik körül az atmoszféra olyan, mint a tiszta mennyország«.·— Boldog öntudattal álltak a »magyar kisasszonyok« sorába, akiknek magasztos hivatását szentséges Atyánk, XII. Pius maga jelölte meg: »Űjra felépíteni a társadalmat krisztusi alapon; újra ..tiszteletet és becsületet szerezni az evangéliumnak és a tiszta eiköicsncK, meggyógyítani a családot, visszaadva neki a szentségi méltóság dics-