Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1942

— 19 —

koszorúját, a házastársaknak pedig a kötelesség és felelősség tudatát.«

Hisszük, hogy a kegyelmi eszközök jó felhasználásával a mélyebb lelkiség kidolgozásával növendékeink lelki kincsekben gazdagodtak, krisztusi szeretettel töltekeztek. Aki öt éven át megtanulta szoros kapcso- llatban élni a szentségi Jézussal, az később, mint tanító szívesen lesz az (isteni Mester munkatársa. Άζ ilyen katolikus magyar tanító az élet minden körülményében megállja helyét.

Hazafias nevelésünk a legszorosabban kapcsolódott vallásos nevelésünkhöz. Minden alkalmat felhasználtunk arra, hogy a hazaszeretet szent tüzét élesztgessük tanítványaink lelkében. Minden tantárgy, de főleg a nemzeti tárgyak keretében kiemeltük nemzetünk értékeit, amelyék kicsinységünk mellett is naggyá tesznek bennünket. Iskolai ünnepélyeink, önképzőköri gyűléseink i?zó hazaszeretetet sugároztak. Megérttettük növendékeinkkel, hogy az igazi hazaszeretet nem jelent hangoskodást, ha- *nem komoly kötelességteljesítést. Tudjanak a hazáért áldozatot hozni! Ezzel a gondolattal vezettük be az engesztelő napokat a hónapok első szombatján. E napokon <apró kis engesztelő áldozatokkal akartuk győzelemre segíteni harcoló katonáinkat. Követni kívántuk szentséges Atyánk óhaját, aki az egész világot ünnepiesen felajánlotta Szűz Mária Szeplőtelen Szívének s azért május minden napján a szentségi áldással kapcsolatban közösen mondtuk el szentséges Atyánk felajánló imáját.

Sokat imádkoztunk a harctéren küzdő katonáinkért; megemlékeztünk a hősi halottakról. Hogy az irántuk való kegyelet mélyen lelkűnkbe vésődjék, Hősi halottak Emléktábláját függesztettünk ki az intézet folyosóján. Babérkoszorúval, nemzeti színű szalaggal, fekete kerettel díszített táblázatban gyűjtöttük össze azok nevét, — kezdve vitéz nagybányai Horthy Istvánnal, — akik életüket áldozták a hazáért, elsősorban a növendékek hozzátartozóit, városunk hősi halottait.

»Elesett véreink drága vére hullása Legyen édes hazánk szebb jövőjének záloga.«

Nevelő munkánkban nem hanyagoltuk el az esztétikai képzést sem. A szépnek, a'kedvesnek megbecsülése nagyban hozzájárul a lélek neme- isítéséhez. Azért igyekeztünk a növendékekben kedvet ébreszteni minden iránt, ami szép, ami művészi. Az osztálytermek és folyosók rendje, tisztasága, a bennük elhelyezett virágok, művészi képek alakították a leány- lelkeket.

A művészi ízlést nagyban fejlesztette az ének és zene. Több növendék járatta az »Éneklő ifjúság« című folyóiratot. A zenevizsgák, az ünnepélyeken ének- és zeneszámokkal való szereplés sok tiszta örömnek volt forrása.

Esztétikai nevelésünket is a »családmentés-nemzetmentés« szolgála-