Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1941

Gondoljunk

drága magyar hőseinkre, akik az orosz hómezők véráztatta földjén értünk küzdenek! Nem kímélik erőiket, készek feláldozni életüket, csakhogy mi, gyermekeik, majd egy boldogabb hazában élhessünk. Veletek érzünk! Veletek küzdünk! Napi imánk, napi munkánk a ti győzelmetekért száll a Magasságbeli trónusához. Tudjuk, hogy aggódtok családotokért, de ne féljetek! Ismerjük feladatunkat. Mi sem tétlenkedünk, mi is dolgozunk, mi is helyt állunk. ígérjük, hogy nem leszünk korcs utódaitok, dicső nevetekre árnyat nem borítunk. Boldogoknak, szerencséseknek mondjuk magunkat, mert olyan korban élünk, amikor nem kell példáért a múltba mennünk, dicső hőseink, ti lebegtek előttünk. Ezért:

»Felétek hódol zászlók erdeje,

Nektek tiszteleg az élő nemzedék,

Tinéktek nyílik minden virág,

Tirátok szórja fényét most is az ég«.