Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1941

9 —

képzelettel emelkedve fel Hozzád, jóságodat és nagyságodat megismerhessem és földi pályám célját is felfoghassam. Szabadítsd meg telkemet az előítéletektől, töltsd meg szívemet véghetetlen béketűréssel és szeretettel az egész emberi 'nem iránt. Vess fátyolt elmúlt életemre, s engedd meg, hogy tapasztalataimból, hibáimból és vétkeimből az, ami legíidvö- sebb lesz, háromolhassék reám, boldogult öregatyámra és Karolina sógornőmre! Oly utakon, amelyeket Te vélsz legjobbaknak, vezess el en- fgem azokhoz, akiket oly forrón, oly igazán szerettem!

Engedd, hogy éltem napjait Selénával oszthassam meg s általa lelhessem fel az)f a vigaszt,és békét, melyet magamtól sohasem fogok meglelhetni, s hogy vele egyesülten szentelhessem Neked, a Te dicsőségednek életemet! Ha pedig jobbá nem lehetnék általa, sem ő jobbá nem lehetne általam, akkor inkább válassz el bennünket, s engedd, hogy különböző utakon, valamikor az örökkévalóságban találkozhassunk«.

Seléna családja ellenzi ezt a házasságot, Széchenyi ismét magára marad sebzett kedélyével. Ekkor atyja sírjánál, a czenki kriptában kéri a jó Istent, hogy »szívét, lelkét, érzékeit minden földi salaktól tisztítsa meg és elméjét tiszta örömmel .és valódi bölcseséggel töltse be«.

Még 1820. január 20-án vesztette el a mindent megértő édesanyát, akinek megüresedett helyét óhajtotta felajánlani valakinek, aki nagy szellemiségének megértője és igazi lelki társa lenne. De az ifjú arisztokrata hölgyek kikosarazzák, félnek tőle. Ezen nem csodálkozhatunk; Széchenyinek ellentétekből szőtt lényét és lelkiiletét a pszichológiát nem ismerő hölgyek. nem érthették meg.

Szabó Zoltán így jellemzi: »E lelket a hit lángjai égetik, a kételkedés jege fagyasztja; a lelkesedés tüze hevíti, az óratosság hidege hűti. E különös, égő pillantáséi szem egyszerre .látja a dolgok színét és fonákját, a csúcsot, melyre fel kellene jutni és a szakadékot, melybe le lehet zuhanni. Gondolkodása végletek között hányódik, a remény kikötőit és a veszély szikláit egyszerre látja. E lélek néha olyan, mint egy csatatér, amelyen jó és rossz, a.reménykedés és kétségbeesés, a nemzetiét és nem- zethalá! állandó küzdelme folyik. E.lélek úgy ég, mint Mózes csipkebokra, Isten dicsőségére, állandó gyötrődésben, áldozati .tűzben, szüntelen vergődésben, önmaga vizsgálatában és az aggályos lelkiismeret tépelődései- nek kínjai közt«.

Ilyen jellemmel valóságos megváltás Széchenyi számára ürességi érzeteinek közepette, mikor 1824. augusztus 24-én végre megismerkedik gr. Zichy Károly harmadik feleségével, az akkori mágnás-családok legszebb és egyúttal legnemesebb lelkületű hölgyével: Seilern Crescencia grófnővel. A grófné ettől kezdve egész életére döntő hatással volt. Csakhogy ■Crescencia Széchenyi számára ismét elérhetetlen távol van, mint a csillagok, de tiszta fénye világítja meg ezentúl élete pályájának minden sza-