Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1941

- 10 —

kaszát. Crescencia mellett minden más nő képe elhomályosul előtte. így ír Crescenciának: »Amióta Önt ismerem, — más iránt szerelmet csak mulatni tudnék, de érezni soha sem: és én boldogságomat az erény nehéz, zordon, de nemes útján fogom keresni. — Ön már eddig is jobb emberré tett Óh, bárcsak honfitársaimnak és embertársaimnak valaha igazibb szolgálatokat tehetnék, mint eddig tettem. Ez az Ön müve volna, Önben visszatetszést nem keltve, Öntől megbecsülve, Öntől testvérien szeretve!«

A válasz méltó Crescencia fenkölt, vallásos lelkiiletéhez, tiszta erkölcséhez: »Csak az önnemesítés és Magyarország jóléte legyen a cél, mely bennünket egyesít«.

Széchenyi szívének, lelkének forrongását munkába öli, önmagában nem bízva — az Alföldre,távozik, hogy a Tisza szabályozását és a Vaskapu megnyitását nyélbeüsse. De az alkotó lélek múzsája: Crescencia, aki leveleiben folyton buzdítja.

1834. dec. 15-én meghalt Zichy Károly gróf: Crescencia szabaddá lett. Széchenyi 45'éves korában 1836. február 4-én, Budán, a Krisztinavárosi templomban oltárhoz vezeti Crescenciát, aki ekkor 8 gyermek édes-mostohája, hét gyermek!jóságos anyja, tehát 15 árva gondviselője. Az esküvő egyszerűen folyik le. Se sajtó, se kaszinói vacsora nincs beleiktatva. Széchenyi felölti meggyszínű díszmagyarját, Crescencia drága ékszereket rak fel. Legszebb darabját felajánlja a Szent Szűz oltárára, most is ott van a Madonna fejdíszébe illesztve.

Széchenyi sokat dolgozik és harcol; biztos hátvédje a család. Künn hidegedni kezd körülötte a világ, sokszor belepi nagyságát a zúzmara, mint szfinkszet a homok. De a családon belül kétszeres minden öröm és felére oszlik a bánat, mert Crescencia, mint jó szelleme mindig vele van, teljesen belesimul férje egyéniségébe. Boldog házasságukból 4 gyermek származott. Mindennap 17 felnőttre és 6 gyermekre kell teríteni. Széchenyi atyai szeretettel gondoskodik mindegyikről.

Döblingeni magányában elborult nagy elméje egy világos pillanatában ezt írja: »11 éve vagyok idezárva, szobámból se megyek ki, idegeim annyira gyöngék... Ha nem ilyen volna állapotom, lehetséges volna-e szeretett feleségemtől, ettől az emberi alakba öltözött angyaltól, távol kedves családomtól, életemet tébolydában eltemetve töltenem ...«

Élete tiszta ideálját mégegyszer dicsfénnyel övezi, végrendeletében : »Helyezzék hű élettársamat, jobb felemet, tiszteletreméltó feleségem tetemét hamvaim mellé! Mert Ö volt az, aki nagyobbszerű eszméimet: szolgálni a hont, már akkor is felfogta, amikor alig volt egy hő kedély, amely megértett és méltatott volna, ő volt az, akinek szép leikéből mindig erőt és szilárdságot merítettem. Ő volt végre az, akiben fölleltem a költő legmagasztosabb asszonyi ideálját, mely szerint nem pipere vagy divat- hajhászat, vagy éppen politikába avatkozás és pártok feltüzelése a hölgy-