Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1941

— 8

meg, de azért jó és feddhetetlen emberek, sokkal többet ártanak azoknak, akik rájuk figyelnek, mintha kicsapongók és romlottak volnának. A köz- itiép ugyanis őket kívánja utánozni, anélkül, hogy tudná és észrevenné, minden vallásosságát elveti. Márpedig nincs szánalmasabb valami, mint műveletlen embertömeg vallás nélkül«.

»A vallás az emberi társadalomnak kétségtelenül legbiztosabb és legerősebb alapja; és .boldogok azok a népek, melyeknek olyan férfiak a vezetői, akik minden tettükben elsősorban ebből az isteni alapból indulnak ki.«

Széchenyi szívéből semmiféle csapás, a sok átélt csalódás sem tudta a vallásosságot kioltani. 1 Sőt éppen a gyakorlati élet sok baja, a fájdalmas kiábrándulások késztették arra, hogy a jó Isten iránt bizalommal viseltessék és — amennyire idegereje engedte, megnyugodjék... Vallásossága minden kétséget kizáróan és szemmel láthatóan erkölcsi irányú volt. Széchenyi alapjában melankolikus, aggályos, tépelődő volt, a győzelmes jobb életbe vetett bizalma mégsem rendült meg.

Vallásossága katolikus hitében a legfönségesebbnek az Isten előtt való megalázódást tartotta. A. földi értékeket: jólétet, kultúrát, testierőt, egészséget, szerelmet és házasságot is nagyrabecsiilte, azonban a gyakorlati világban, az egész földi életben, Isten műveiben: magát az Istent látta. Szövevényes lelkisége olyan, mint a Duna árja, sok mindent hord a hátán ésmeglehetősen nehéz a mélyére látni. E miatt ifjúkori kalandozásai is sokszor téves megítélés alá jutnak. Mióta azonban a bécsi titkos levéltárakból előkerültek a rendőrség elkobozta iratai, levelezése, Naplói, stb., azóta sok ide-vonatkozó tévedésre az igazság fénye derül.

Ilyen az az eset is, amelybe Karolina sógornőjével keveredik. Nagy tűzzel ég és élete alkonyáig .megemlegeti. Károlyi Árpád átvizsgálja a leveleket, és abból egy plátói szerelem képét olvassa ki. A Döblingi Hagyaték remek előszavában Széchenyi azt írja: »E levelek egy tiszta szerelem beszédes tanúi«.

A Karolina-eset azért okoz sok fájdalmat Széchenyinek, mert teljesen lehetetlen. Kirügyezett, de beteljesülő virágzáshoz nem jut, mert Karolina Széchenyi bátyjának felesége. Ebben az időben sűrűn gyónik a budai Krisztina-városi templomban, aggályos, tépelődő lelke azonban nem mer az Űr asztalához járulni, csak ritkán áldozik. Széchenyi vallásos lelke a család erkölcsi magaslatáról ítéli meg a dolgot; nem lesz családi botrány, válás. Menekül Karolina elől: félévre Olaszországba utazik, majd a komoly veszedelmeket jelentő harctérre. Gyógyultan érkezik vissza. Új célkitűzésekkel és új házassági tervekkel: megértő szívet keres és Karolina nővérét, Selénát akarja elvenni. 1820. dec. 26-án a következő imát jegyzi naplójába: »Mindenható Bírája az embereknek, acélozd meg bennem a gondolkodó erőt, hogy lelkileg halót. n. G: 'u- \