Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1939
áldását Te Deumos hálaadással. Kongregációjukat a szent Szűz anyai pártfogásába ajánlom és vagyok együttérző üdvözlettel Velics Ferdinanda nővér tartományt őnöknő. “ * * * A Mária-kongregáció beszámolója. Gyönyörű feladat kongreganistának lenni. Nem nehéz az életben helyt állnia annak, kinek egyik kezét az Isten Anyja fogja és lépéseit Ő irányítja, a másik kezünk pedig a sok-sok testvér kezében nyugszik. Ha elfáradunk, Hozzá jövünk kegyelemért. A Szent Szűz oltáránál megosztjuk egymás fájdalmát, egymás örömét. Sokszorosan éreztük ezt az idei, a harmincadik jubiláns esztendőben. 1909. óta él az egyesületünk. Változtak azóta eszmék, ideák, megdőltek országok, birodalmak alakultak, változtak felfogások, de itt bent, a külső világtól elzártan dolgozott egy kis társaság. A célja mindig ugyanaz volt, a világ Istenének akarunk elit csapatot nevelni. Lacher Edit kongregációnk titkárának krónikája elénk tárja 30 év munkáját: „Mélyen tisztelt Vendégeink! Kedves Kongreganista Testvérek! Vannak ünnepnapok, amiket a naptár nem jelöl piros betűvel, amiről az emberek mit sem tudnak, de amelyen a lelkünk fehér lapjára letörhetetlen ragyogással felivel egy-egy keltezés. Az első után a második, a harmadik, a tizedik . . . Egyik arannyal, a másik liliom-színnel, a harmadik szeplőtelen ígérettel írva . . . A lapok telnek, az emlékek gyűlnek, a jelenből múlt lesz és az ünnepnapokból történelem, krónika. Aztán egy-egy útjelző határkőnél megállunk, akkor a krónikás visszafelé lapoz. Harmincat fordít vissza az elsárgult, fakó lapokból. Az első keltezésnél így olvassa: „neque memorata Congregatio alteri Congregationi agregata est. . .“ 1909. december 15-én kelt kongregációnk agregaló levele. Harminc év telt el azóta, hogy az első kicsiny csapat szemében kigyúlt a fény, meglengette a Máriás-lobogót és elindult előre . . . felfelé . . . excelsior! A kezüket fogta, az utat mutatta jóságos első prézesük, alapítójuk ft. Káuzli Gyula, azóta zalacsatári esperes úr, akit most jubiláris gyűlésünkön körünkben üdvözölhetünk. Ő indította el az első csapatot, nem .azért, hogy menjenek magányosan, hanem hogy hívjanak, vonzzanak, vigyenek magukkal sok, sok tisztalelkű lányt, hogy egyre nőjjön égi Királynőnk udvartartása. Az iskola részéről kedves Büchler Charitas nővér, mint vezető tanár állt az élen. Az alapító prézes nem soká nevelhette, alakíthatta kongregációnkat; mindössze három lapot fordíthatott a krónikás. Amikor azonban a harmadik lapra felírta a fájó búcsúzást, a következő oldalra felívelhetett az örvendetes „Isten hozta!“ Az új prézest, Blazo- 'vich Jákó pannonhalmi alperjel urat üdvözölte a kongregáció. A munka 53
