Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1939
folyt tovább, új erővel, új lelkesedéssel, és nagy, szinte országos mozgalom nőtt ki belőle. Blazovich Jákó alperjel úr szervezte meg a nyári lelkigyakorlatokat a végzett tanítónők részére. Az intézet akkori tisztelendő főnöknőjének, Stroblberger Gizella irg. nővérnek szerető támogatása mellett a mi Alma Materünk hívta vissza először övéit, a hűségeseket, a visszavágyókat, . . . akik új erőt kérnek. Azóta — bár alig 25 év telt el — az ország minden részében sok-sok intézet megtartja a nyári lelkigyakorlatokat a mi példánkon indulva. S ha kongregációnk talán kérkedni szeretne úttörő szerepével, akkor elsősorban legyen büszke apostoli prézesére, Blazovich Jákó alperjel úrra. ... A krónikás ismét fordít 2 lapot... Új, kedves, jól ismert név rajzolódik elénk a régi ívekről: Wimmer Károly igazgató úr neve, aki 24 éven át vezette Szűzanyánk elit-csapatát. Vezette ? Rosszul mondom! Vezeti ma is! Hiszen itt őrködik rajtunk atyai tekintete, emel, véd, segít, buzdít bennünket ma is féltő, aggódó szeretettel. Hosszú időn át, sokszor nagyon nehéz éveken segítette át kongregációnkat erős, bátor keze. Ott dolgozott mellette mindenütt k. n. Gizella, aki k. n. Charitas lelkes utóda lett a kongregáció vezetésében. Az 1916. évben megvalósult nagy terve: megindíthatta a ma mindenfelé ismert szeretetmunkáját. K. n. Gizella már régen nincs az élők sorában, sírján 12-szer nyit fehér virágot a tavasz, de munkája él és hirdeti egy odaadó szív életének diadalát. Belekapcsolt egy jelentéktelen, fiatal lánycsoportot egy országos mozgalomba, mert érezte, hogy tüzes munkavágyunknak tér kell, hely kell, ahol önthetjük, szórhatjuk, áraszthatjuk szét a szépséget, a jóságot. Ezt a munkatért tágította Gizella tisztelendő főnöknőnk, amikor egész szívvel, lélekkel az eucharisztikus szakosztály felé fordította figyelmét. Munkáját tovább folytatta, fejlesztette Alfréda tisztelendő főnöknő, és dolgozott olyan lelkesen, olyan gyönyörűen, ahogyan csak az lstentszeretők tudnak dolgozni. Amikor k. n. Ágnes 1928-ban átvette a kongregáció vezetését, az eucharisztikus szakosztályt belekapcsolta az Oltáregyesületbe. Csendes a munkánk, kevesen tudják, kevesen hallják; de hallja Ő, akihez minden reggel csilingelő, apró kis falusi harangok visznek köszönetét azért, hogy segítettünk méltó pompába öltöztetni annyi meg annyi kis templomot a Krisztus-fogadás szent misztériumára. Ma eltűnik előlünk az idő, eltűnik előlünk a világ és múlt, jelen, jövő ma egyetlen áhítatos perccé olvadva belefér 400 kongreganista testvéri ölelésébe. Mindenkit elhozott a szeretet; azokat is, akik az élet küzdőterén harcolnak, de a vágyukkal ma ideszálltak; azokat is, akik a temetőben nyugosznak, de mi, akik itt együtt vagyunk, tudjuk, erős meggyőződéssel hisszük, hogy itt vannak, velünk ünnepelnek. Jubileumi ünnepségünkkel kaocsolatosan igen kedves és értékes 54
