Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1938

Megemlékezés Wimmer Károly igazgatóról.

1878. augusztus 28-án született Várpalotán, Veszprém vármegyében. Édesatyja ott a község nagyrabecsült és szeretett kántortanítója volt. Tanulmányait Veszprémben végezte. Diákéveiben is már a komoly, lelkiismeretes kötelességteljesítés jellemezte. Jámborságával, tisztalelkűségével tündökölt társai között. A teológiai tanulmányok elvégzése után 1901-ben szentelték pappá Veszprémben. Első állomáshelye Nemesvid község volt, ahol mint káplán kezdte meg papi működését. Rendkívüli buzgóságáért, kiváló jámborságáért plébánosának és a híveknek nagyrabecsülését és szeretetét hamar megnyerte. Mindenki fájdalommal búcsúzott tőle, amikor a főpásztor 1905-ben a veszprémi székesegyház karkáplánjává nevezte ki. Csakhamár székesegyházi sekrestyeigazgató lesz, 1908-ban az Egyházmegyei Nyomda igazgatója. Példás papi élete magára vonja a közfigyelmet és báró Hornig Károly bíboros veszprémi püspök kitüntető bizalma 1914-ben tanítónőképzőnk igazgatójává nevezi ki.

A beléje helyezett bizalomnak minden tekintetben kitűnően meg is felelt. 1915-ben hittanári képesítést szerzett, 1916-ban polgári iskolai tanári oklevelet. Kiváló működésének elismeréséül 1919-ben pápai kamarási rangot kap. 1914-től 1938-ig, tehát 24 éven át vezette a tanítónőképzőt.

Bölcs, Isten leikétől irányított vezetése a tanítónőképző tanulmányi színvonalát és fegyelmét magasra emelte és ezen a magaslaton állandóan meg is tartotta. Ebben a munkában a kötelességteljesítés példaképe volt. Teljes lélekkel kizárólag csak hivatásának élt. Pihenést, szórakozást nem ismert, egészen kivonta magát a társas életből, hogy minden idejét hivatási munkájának szentelhesse. A túlságosan sok és nagy buzgalommal végzett munka gyengitette el aránylag oly korán idegrendszerét. Amikor érezte, hogy gyengesége miatt már nem tudná nagyjelentőségű munkáját az eddigi módon végezni, kérte nyugdíjaztatását. Ezt 1938. szeptember 1-én meg is kapta.

Ki tudná kellőképen méltatni egy csak Istenért dolgozó lélek rejtett munkáját? Olyan volt az élete, mint az igazgyöngy: nem a felületen mozog, azt átengedi másnak. Eltűnik a mélységbe és mégis mindenki értékeli, keresi.

Mint igazgató a tanári testületnek és minden növendékének szerető édesatyja volt, aki az erélyt, a szigorúságot, jóakarattal, szeretettel tudta párosítani. Bölcs megfontolás, mérséklet, igazságosság és szeretet jellemezte vezetését.

Mint hittanár a tanár és tanító eszményképe volt, aki a gyakorlóisko-